Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1156.

1156.

Ne kezdjünk hasonlítani az általunk

létrehozott gépies folyamatokra,

különösen az okosnak mondottakra,

hiszen azok sosem többek, mint átlagunk.

Mert van, aki egyáltalán nem képes rá,

és van, aki nagyobb minőséggel teszi,

és a mennyiségi túlszárnyalásunkat

ne tekintsük többnek, mint mi valójában.

Azaz segítségünk gyorsabban eljutni

nemcsak egyik helyről a másikra, hanem

végigszámolni millió dolgot, egybe-

vetni, adatokat csoportosítani.

Mi döntsük el, hogy hová akarunk menni,

még akkor is, ha oda nehéz elérni,

mi ismerjük fel, ha rossz irányban megyünk,

már sejtés szintjén, ne csak bizonyossággal.

Nem is minőséget, hanem emberséget

kell leggyakrabban eszménynek állítani,

ha nagyobb méretben látunk nehézséget,

vagy jó cél igényét nem szokásos módon.

Aztán pártatlansággal feltárt múltunkat

is beépíthetjük nézetrendszerünkbe,

megtisztítva az ott ható érdekektől,

hogy szélesebbre tágítsunk tudatmezőt.

Mert ettől lehet erős meggyőződésünk,

belefoglalva a jövőnk szempontjait,

azaz így lehet igazán szabadságunk,

emberlényegünket őrizni, növelni.

Ne akadjunk el akaratunk elibe

dobott fogalmak harapós kutyaságán,

a tisztázandókat világosan látni

észfényünk használjuk, megalkuvás nélkül.

Mert a reménységünk okosságunkban van,

bizalmunkból fakadó hittel vértezve,

nem önjáróvá elszabadult szörnyekben,

ezért ne is hagyjuk megszületni őket.