Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1181.

1181.

Csapdának is tekinthető a nehézség,

amit igényünk magyarázatra támaszt,

idő előtt feltéve oly kérdéseket,

amire még nem ismerhetjük a választ.

Mert azt éppen e kérdésfeltevés

fogja alátámasztani adatokkal,

hiszen korábban erre nem gondolt senki,

de a kérdező máris választ vár s joggal.

Egyiknek sincs lehetősége kibújni

azonnali választ váró viszonyból, mert

egyrészt a kérdésnek már volt előzménye,

másrészt minden válasz kíváncsiságból nyert.

S hogy micsoda dolog ez a koránjöttség,

éppen a tovább kérdezés mutatja meg,

előre szaladtál s még nincs magyarázat,

de sejtés-kimondás hallgatód rázza meg,

annyira, hogy kérdez, hogy megnyugodhasson,

téged meg még a megfogalmazás köt le,

ki kell küszöbölni minden ellentmondást,

mivel saját ellenőrzésed köszönt be.

Így a tudós sereg egyik fele lemond

inkább, hogy nagy felfedezést megcélozzon,

oly területen, hol könnyű követelni,

minden következmény képét teljes fronton.

De a másik fele, vagy tán csak negyede

kitart az eredeti találmánya mentén,

körbejárni az addig élő tévedést,

változtatni ismeretek bevett rendjén,

vállalni a kockázatot, hogy elnyomják

hangját nemcsak hitetlenek, de kérdezők,

akik őmellé akarnának állni, ha

kapnak útmutatót ismeretlen mezőn.

Ezt a csapdahelyzetet feloldani csak

közösen lehet, elfogadva szerepkört,

mit az élet kijelölt számunkra, nem hogy

szólva más dolgában, hol bicskánk beletört

eleve, hisz észre sem vettük, hogy addig

hamis nyomon járó tudást dédelgettünk,

ha pedig fontos felfedezésre jutunk,

járjunk a végére, hogy győzelmet nyerjünk.

Hinni kell tehát az egyik oldalon, és

mellőzni azt, hol nincs rá még okunk,

mindig nehéz elérni bizonyosságot,

de lehet, ha érte közösen lép sokunk.