Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1199.

1199.

Ki törődik ma már igaz mélységekkel,

ahol lélekerő saját életre kel,

gondolkodással ostromolja az eget,

miközben tudja, ő a létből kis szelet.

S bár a világ telis-tele emberekkel,

akik ugyanúgy felkelnek minden reggel,

és végzik dolgukat inak szakadtáig,

mégsem tudják, ki valójában a másik.

Mert mindenki ugyanazon élet foglya,

kapaszkodik bele, sikereit fogja,

s ugyan szívesen kiteríti lapjait,

de azzal mégsem árulja el titkait.

Kérdés, hogy maga tisztában van-e vele,

mi célból van itt, mitől finom kenyere,

hogyan lehet ízletes minden pillanat,

mindenségi háttérben képződik zamat.

Mert ha kikutattuk az elemek szintjén,

hogy összekapcsolásuk újat hoz szintén,

ami aztán még bonyolultabbá válik,

feltérképeztük már őket mind egy szálig.

Aztán a sejteket, szerveket ismertük

meg alaposan, s befolyásolni mertük,

egész testünket kézben tartja a tudomány,

ez a jövőben még gazdagabb hozomány.

Eközben a fájdalmat is kiveséztük,

igen hasznos vészjelző eszköznek néztük,

de hogy mi fáj bennünk belül, tényleg, mélyen,

nem tudjuk, s még elcsodálkozunk a kéjen.

Ez nem olyan, mint hideg, langyos és meleg

víz, melybe próbaképpen dugdossuk a kezet,

s bár nem mindenkinek ugyanolyan rossz s jó,

róla bizonyosság nincsen, avagy foszló.

Ami itt adódik, hosszú idő tája,

mint nőtt ki s fel bennünk érzékelés fája,

s került kapcsolatba a tudatossággal,

de ott sem vagyunk tisztában minden ággal.

Csak sejtjük, hogy kezdetben milyen nehéz volt,

állatból emberré válás feledés-folt, 

csak az eredményre utaló jeleket

találunk a földben, értelmezni lehet.

Aprólékosságot látunk, mint sejtszinten,

elemi lépésekből épült fel minden

ügyesség, haszonnal járó tapasztalat,

s hogy elraktározzuk, növesztettünk agyat.

Ebből aztán két tanulság következik,

egy, hogy mozgékonyság lényegünkbe esik,

kényelmed szobraként ne álldogálj, ember,

teendőd tesz naggyá, mint vizet a tenger;

s kettő, hogy az érzést a gondolat méri,

mi a gondolatot, a választ nem kéri,

mert az elsőbbségek felsőbbséggel járnak,

mélység s magasság felé járt utat vágnak.