Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1202.

1202.

Persze hogy nem hiányzik, amiről nem tudsz,

hogy volt, vagy lehetne, róla hírhez nem jutsz,

de ha igen, te is akarod, hogy legyen,

s nem úgy, hogy elérése múljon nagy kegyen.

Azaz kétirányú törekvést is látunk,

egyik teljesen elzárná a híradást,

ne legyen semmi új, ami mellé álljunk,

követeljünk érte anyagi kiadást.

Másoknak érdekes, hogy bemutatkozzon

számunkra előnyként a saját termékük,

vagy a közvetítő olyan árut hozzon,

mire nem sajnáljuk áldozni a pénzünk.

Ennek aztán szintén kétféle ügynöke

nyomul tudatunk és lelkünk legmélyére,

legyen általa támogatottak köre

elfogadott, kifogyhatatlan az érve.

Ha nagyon figyelmes vagy, azt veszed észre,

egy oldal se igen hivatkozik észre,

hanem az érzelmi húrokat pengetik,

sőt, érzékszerveink mannával etetik.

Egy idő után már róluk szól a mese,

egyik nyiltan vállalja meggyőzésünket.

másik a háttérből diktál rejtekezve,

s ha nem őt választod, nyomtalanul büntet.

Mert az eszközök kifinomultak lettek,

az ember természetét is beszámítják,

mint horgászok tava, melyet beetettek,

kívánságainkat még jobban felszítják.

Észrevétlen aztán már odáig jutunk,

hogy ágálók közt nem látunk különbséget,

valahol valahogy egyezik az utuk,

minket nyernek meg, kapni nyereséget.

Ilyen helyzetben nem akarsz kimaradni

a jóból, de csak úgy fognak adni

neked, ha csatlakozol rögtön hozzájuk,

s ha csalatkozol, hát nem szavazol rájuk.

Ám előtte már megvetted árujukat,

vagy hagytál beszélni oldaladba lyukat, 

így aztán nehezen vergődhetsz zöldágra,

önálló életre, nem reklámba zárva.

Tanuld meg jól, mi emberséghez szükséges,

megelégedettség, mi igazán édes,

sokat kibírsz, merd utadat választani,

hol teled előzik életed nyarai.

Emberközösségben minden elérhető,

amit csak elképzelni képesek vagyunk,

saját tapasztalat mondja, mi ehető,

vágyainkba betoldani nem hagyunk.