Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1204.

1204.

Értelmünk épp olyan, mint a vízhálózat

a földön, avagy az érhálózat bennünk,

milliárdnyi lélek nedvét gyűjti egybe,

patakká, folyóvá duzzad, lelni kedvünk

benne, fürdve elvtavában egyetértve,

csalódva tanában elvetve, tagadva,

s bár a saját nedű lesz a legédesebb,

áldását arra néha senki sem adja.

Más ügy, más eljárás, ha általánost mondsz,

keresed, miként áll össze egyetemes,

merre tör utat, medret a többség árja,

térképre rajzolod, ami tényellenes

is lehet, ha tévedsz, vagy felületes vagy,

nem tudsz kibújni érzelmesség bőréből,

mert látványt módosít átélt tapasztalat,

mi valósággá válik épp a közléstől.

És nem ugyanaz, ha magadról számolsz be,

s nem cél mindenkire érvényest mondani,

lüktet benned a megéltek forró árja

költői túlzással, mi csupán alanyi

lehet, de elég lelkesedés csúcsára

ugrani, s oly egyedien fogalmazol,

hogy senki sem érzett még hozzá hasonlót,

népszerűség égbe szökken, nem araszol.

Így senki nem menekülhet, hogy magát

képszerűen magas szinten kifejezze,

különben a kutya se figyel oda rá,

bármily jó megfigyelést vág éles esze.

Vannak is példák csőstől értetlenségre,

pellengérre állított bölcsek serege,

annyi a bűnük, következtetni mertek

fogalmakból, elvekből, s nincs benne rege,

se mesés elem, színes életkavalkád,

csak kicsontozott tanulság, néha gyászos

következmény, és ritkán jót ajánlás,

rámutatva, lehetőségünk határos.

De hogy nincs más út, csak egyéni saját mód,

azt nehezen látja be elméletgyártó, 

mert akkor úgy kellene összegeznie,

minden emberlépés segítő, s nem ártó,

még a kellemetlent, sőt kegyetlenséget

okozó sem, mert kiváltja a vizsgálatát,

s változást a tragédiák biztos hoznak,

elkerülni további szenvedést, halált.

Ezért nem cinikus felénk az a mondás,

hogy ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz,

de úgy lehetsz magad jó tanácsadója,

ha gondolat mélyére törsz, felszínt vakarsz.

Így hát komoly lehetsz vidámság közben is,

ha tetterővé irányítod a kedved,

figyelsz rájuk, értékeled mindazokat,

kik neked árasztottak gondolat-nedvet.