Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1205.
1205.
Szépérzékünk megérdemli a táplálást,
de nemcsak a képi világ látványával,
hanem a zene és a tánc lüktetése,
ha átjárja testünk, előbbi hullámzik
bennünk, utóbbit magunk műveljük: járjuk,
kicseréli rozogaságunkat tiszta,
újult, erőtől duzzadó állapotra,
jókedvre derít, megnyugtat s örömöt ad.
Ugyancsak ide tartoznak az illatok,
mármint hogy szépséget orrunkban fogadunk,
gondoljunk a nagyon kedvelt virágokra,
melyeket felidéz nekünk női parfüm.
A konyha termékeit se hagyjuk ki a
sorból, ételeink, italaink íze
olyan harmóniás lehet, hogy költők is
megirigyelhetik, illetve ehetik.
Talán tudatlan, de tapintás legtöbbet
használt érzékszervünk, például a talpunk
szereti, ha nem egyenetlen a talaj,
kezünk is érint állandóan valamit.
Egész testünk élvezi, ha vízben úszunk,
ahogy a bőrünket nyaldossák a habok,
vagy az izzasztóban megkönnyebbülést hoz
a belőlünk kifolyó testnedv vidám kedve.
Ám a szépségnek még tana is létezik,
azaz a művészet tömöríti mindazt,
amiről eddig szóltunk, főként festmények
ábrázolják rendszerint a kellemest,
de még a rútat is úgy meg tudják emelni,
hogy a szépség kapcsán született érzés hoz
hasonlót, kelt fel bennünk, de a lényege,
hogy többet mondjon, mint valóságos tárgya.
A fénykép bár nem festmény és sokszor nem is
beállított, mégis megörökíthet jó
és szép dolgokat, tájat vagy épp eseményt,
mert azzal, hogy közegébe fogad: teremt.
A mozgókép már az életet egészben
idézi fel, előzménye a színház, és
történések ábrázolásának belső
szempontja a tömörítés, drámaiság.
A szobrokat se hagyjuk ki, melyeket a
szemünk kezet helyettesítve tapogat,
s a kiválasztott alakzat szépségét az
arányai és tökéletes alak nyújtja.
S igaz, az ember a legcsodálatosabb,
különös az, hogy a gyerekek mind szépek,
és a közös élet, céltudatos együtt-
működés észrevétlen szépít meg minket.
Fogyasztjuk tehát a szépet lépten-nyomon,
nem mondható, hogy nem vagyunk tudatában,
hiszen sokat teszünk a szép környezetért,
s hogy szívünk és lelkünk is hasonló legyen.
Comments