Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1205.

1205.

Szépérzékünk megérdemli a táplálást,

de nemcsak a képi világ látványával,

hanem a zene és a tánc lüktetése,

ha átjárja testünk, előbbi hullámzik

bennünk, utóbbit magunk műveljük: járjuk,

kicseréli rozogaságunkat tiszta,

újult, erőtől duzzadó állapotra,

jókedvre derít, megnyugtat s örömöt ad.

Ugyancsak ide tartoznak az illatok,

mármint hogy szépséget orrunkban fogadunk,

gondoljunk a nagyon kedvelt virágokra,

melyeket felidéz nekünk női parfüm.

A konyha termékeit se hagyjuk ki a

sorból, ételeink, italaink íze

olyan harmóniás lehet, hogy költők is

megirigyelhetik, illetve ehetik.

Talán tudatlan, de tapintás legtöbbet

használt érzékszervünk, például a talpunk

szereti, ha nem egyenetlen a talaj,

kezünk is érint állandóan valamit.

Egész testünk élvezi, ha vízben úszunk,

ahogy a bőrünket nyaldossák a habok,

vagy az izzasztóban megkönnyebbülést hoz

a belőlünk kifolyó testnedv vidám kedve.

Ám a szépségnek még tana is létezik,

azaz a művészet tömöríti mindazt,

amiről eddig szóltunk, főként festmények

ábrázolják rendszerint a kellemest,

de még a rútat is úgy meg tudják emelni,

hogy a szépség kapcsán született érzés hoz

hasonlót, kelt fel bennünk, de a lényege,

hogy többet mondjon, mint valóságos tárgya.

A fénykép bár nem festmény és sokszor nem is

beállított, mégis megörökíthet jó

és szép dolgokat, tájat vagy épp eseményt,

mert azzal, hogy közegébe fogad: teremt.

A mozgókép már az életet egészben

idézi fel, előzménye a színház, és 

történések ábrázolásának belső

szempontja a tömörítés, drámaiság.

A szobrokat se hagyjuk ki, melyeket a

szemünk kezet helyettesítve tapogat,

s a kiválasztott alakzat szépségét az

arányai és tökéletes alak nyújtja.

S igaz, az ember a legcsodálatosabb,

különös az, hogy a gyerekek mind szépek,

és a közös élet, céltudatos együtt-

működés észrevétlen szépít meg minket.

Fogyasztjuk tehát a szépet lépten-nyomon,

nem mondható, hogy nem vagyunk tudatában,

hiszen sokat teszünk a szép környezetért,

s hogy szívünk és lelkünk is hasonló legyen.