Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1218.

1218.

Azt tanítsd, hogy szárnyalj, lobogj és keresd meg,

amitől tényleg lehet ilyen jó kedved,

vagy aprólékos, gyötrelmes felkészülést,

várva, hogy egyszer majd bekopog sikered.

Mert e kettő irányt mintha nem lehetne

egyszerre, egyesítve jól képviselni,

mert a felkészületlen lesz igen lelkes,

s vágyról lemondva lehet szorgalmat nyerni.

Nem igaz, és egyik és másik hiánya

bár szomorú, de tanára lelkén szárad,

nem kapott oly mélyről jövő indíttatást,

mi megostromoljon magas tudás várat.

És be is vegye, mutatva eredményt

már felkészülés során, őt is bevonva

izgalmas felfedezésbe, miből tanul,

minek örül, lelkében megtáltosodva.

S hogy mindezt megértsük, nézzük az anyákat

és persze az apákat is, nem izgulnak,

hanem mutatják az irányt, mintát adva,

amiben ők természetesen jók, urak.

A mester csak fel kell fokozza a hatást,

mivel nem mindennapos terepen mozog,

kifinomult ész és kéz kell győzelemhez,

ahol a cél csak közben meghatározott.

A lényeg, hogy élvezzetek újdonságot

és a tanítványnak legyen még egy köre,

hol túlmegy merész elváráson is,

mert ő ért hozzá, neki gyűlik tény föle.

És mindenki mindenkinek tanítója,

mert a visszajelzés is igen sokat ér,

vagy amiben tehetséged van, átadod,

egymás által mindenki karátosat él.

Hagyjuk tehát egymást úgy megnyilvánulni,

ahogy ő szeretne és legjobban tudja,

nemcsak hasznos lesz, de szórakoztató is,

ha hiszünk egymásban, sokkal többre futja.