Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1239.

1239

A szellemet tagadni általa lehet,

mert bár a megsemmisítést tagadásnak

is mondhatjuk, de hogy miként működik a

beszéd, mit értenek belőle a társak,

annak nemcsak tartalma, de tárgya is úgy

magyarázható, mint elvonatkoztatás

anyagi létezéstől, szereplők közti

nem testi érintkezés, olyan átadás,

mikor üres a kéz és a hang csak közeg,

hordozó, a megragadott értelemről

tudósítja, és nemcsak a másik embert,

de saját magát is, igaz szerelemről

van szó, és sosem fogunk kiábrándulni

belőle, mert ez lényegünk velejének

nem látványossági megnyilatkozása,

valós tényeket köszönve erejének.

Ez az erő tehát szellemi, és mivel

belelát még a dolgoknak a mélyére

is, azokban hasonlóra talál, azaz

képes rájönni azoknak törvényére.

Ezek pedig szintén úgy megszólítanak

bennünket, mintha kitárulkoznának,

szellemi oldalukat mutatják nekünk,

így tudjuk feltörni a természet-zárat

és javunkra fordítani felfedezést,

sőt, sok-sok ilyet elérni sorozatban,

összegezni kapottakat, s egyesítő

gondolkodással megnyílik tudáskatlan

főztjének felhasználása a jövőben,

és még mindig szellemi hatásról van szó,

s mivel a világ végtelenül jön szembe,

egyre órjásibb része feldolgozandó.

Fel is dolgozzuk, beleadjuk lelkünket,

amely egyből csúcson jár, mikor elkezdünk

igazán éretten dolgozni szakmában,

azaz tudás vezérelte módon, s edzünk

ugyan előre, de nagyobbat nyerünk meg,

mint amennyi előtte belénk érkezett, 

ha a szellemi kapcsolatot elértük,

tudásképességünk sokkal messzebb vezet.

Hová is? Kevesen kérdezik, mert készen

kapják a választ gyerekkoruktól fogva,

mikor még persze hogy nem tudják, micsoda

hatalom várományosai, marokra

fogják adottságaikat, szorgalmasan

szolgálva kifejlődésük vágyoltárán,

ahol Isten mindenféle jó forrása,

s gyönyörűt alkotunk a szellem szép táján.