Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1258.

1258

Nem szétszakadt, csak széttágult a szellemi és anyagi

világ, hasonlóan az anyag alatti részecskék és

a csillagos ég viszonyához, messzire vannak

látszólag egymástól, mégis már ismerjük

a szoros kapcsolatukat, amint a lélek szerepével is

tisztában vagyunk emberi életünkben.

Bátran kimondhatjuk, hogy éppen e láthatatlanok

látszódnak létrehozni bennünk magunkat,

adják a világ lényegét, erőt és törvényt,

amit ugyan nem kézzel meg-, de ésszel felfoghatóan

derítettünk már ki, s ebben kételkedni

olyan kiváltság lett, amit elbír, elszenved közösség.

Egyik kétely tárgy, jelenség éppen a szétszakadtság

elme és anyag között, olyannyira, hogy csak

valamelyik tagadásával megragadott a másik,

de azért közben épp ahhoz mérten jellemzett emez,

így nincs benne köszönet, s e vagy-vagy lassan

nevetséges lenne, ha nem törné össze az ismeret szívét.

Mert a tudományt is fejlesztjük nagy hévvel,

s az egészen mást mond, de szaknyelven,

mint ahogy mindennapi kifejezéseinket megszokottan használjuk,

és döntőbírót már, kényszer alatt, nem választani szoktunk,

okosok tanácsát, hanem fejünkre ülnek

a hatalmasok, kedvünkre meghatározni elvünk.

Ez aztán lehet anyag- és szellemelv,

vagy mindkettő együtt, de nem egyesült szemléletben,

hanem váltakozva, azaz következetlenül,

semmitmondón határozott világnézet számára,

s így elbizonytalanítva az embereket, születik is

elmélet a világ megismerhetetlenségéről, valamint

Isten létének vagy nemlétének vizsgálhatatlanságáról,

és fordítva, olyanokról, akik birtokában vannak

a mindentudásnak itt a földön, köztünk,

s ők aztán mindent megtehetnek, mert legfeljebb

nem értjük, mit akarnak, ezért bírálhatatlanok,

eszmei fegyverrel támasztják alá hatalmukat.

Ám a tudósaink mindig kiemelkedtek közülünk,

úgy gyógyítottak, ahogy mi, nép nem tudtunk,

mást is felfedeztek, olyat, mihez nem fűlt

uralkodók foga, mert azzal együtt járt a megvilágosodás,

tudásszint-emelkedés, amint a múlt század

leggyilkosabb bombája is igen cseles módon hozta

tudomásunkra, százezrek égőáldozata árán, mármint

hogy létezik a sosemlátott parányvilág és

minduntalan beleszól az életünkbe,

hiszen a robbanás gyilokja után a sugárzás is

pusztított sokáig, ennél kézzelfoghatóbb

bizonyságra nincs szükség belátni a létezését.

Azt, hogy együtt élünk – nincs kecmec – megmásíthatatlanul

a felfoghatatlan szférák zenéjével, azaz hatásával,

amint nem látunk bele a másik ember lelkébe sem,

és figyelembe kell venni, hogy ez

kiszámíthatatlan, csak alkalmazkodással

válaszolhatunk rá jól, mint tette a régi ember.