Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1262.
1262
Játék-e a verseny, vagy még mindig beavatás az élet forgatagába,
vagy csupán szórakoztató találmány tömegek cirkuszigénye számára,
mert hát oda jutottunk, hogy a túlnyomó többség csak nézi a versenyzőket,
és a művészi hatás élménye kezd gépiesen háttérbe szorulni?
Igen, ez mind igaz vonatkozás, érinti, felfedezhető a versenyben,
csakhogy a felkészülés és kivitelezés színvonala megemelkedett,
módszeressé és látványközpontúvá vált, s szurkolókat nevelt ki nagy számban,
akik támogatásukat nemcsak eszmei, de anyagi téren is adják.
Azaz üzlet lett és sportversenyként lekörözi a más területen lévő
ilyen viszonyt, mikor például a gazdasági szereplők előzik egymást
nagyobb hasznot remélve a győztes dicsőségéből a kedvelések miatt,
vagy mikor a teljesítményt kívülről értékelik, iskolában, színházban.
Beleéli magát a nép a sportoló helyébe, nemcsak a teljesítmény
miatt azonban, hanem hogy sikerült másokat legyőzni, erre is átmegy
a hatás, már-már a háborús csatát megnyerő győztesnek kijáró módon,
s ezt felerősíti a rajongók elképesztően nagy száma belevonva.
Ám kezdett lassan nyilvánossá válni a felkészülés menete is, nemcsak
a verseny maga, megnőtt az utánzás lehetősége, különösen gyerekek
választják életmódjuknak a sportot, vagyis állandó versenyzési kényszert,
tevékenységet lágyabban mondva, ami kiválók kiválogatása.
Hogy a mintaképek tényleg azok legyenek, és a rengetegféle sportból
mindenki a saját tehetségének megfelelően választhat műveltet,
kedvencet legalább, azaz mégiscsak visszatérünk a verseny eredeti
feladatához, a megmérettetés életrevalóságunkat emelje.
Ha közben a fél világ jól szórakozik, senkit ne zavarjon, sőt örüljünk,
hogy együttesség szintjére emelődött az egész emberiség számára
a képességek tárházának feltárása, bemutatása, s kapcsolatok
születése révén a kiegyenlítődése, esélyt teremtve mindenhol.
A közelről látott emberi testek jellegzetességei, mozdulatok
mozgalmassága, különösen pedig a csapatmozgások egyidejűleg
beláthatatlanul változatos bonyolultsága szemléletfejlesztő is,
de művészi hatásként értelmezhető újdonság is a mai világban.
Nem kőbe vésett törvény ugyanúgy élni ma, mint régen, bár abból sokat
megőrzünk persze, a nagy többséget, de el kell fogadni a változást is,
ami állandóan felmerül az emberi találékonyság áldásai
miatt, ami a versenyhez mint játékhoz való viszonyunkat is érinti nagyon.
Comments