Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1273.

1273.

A csordaszellemet szokták a nép, a tömeg szemére vetni, pedig téves

ez a látlelet, sőt, fordítva van, kis csoportokban érvényesül legjobban,

ott tudnak teljes ellenőrzést gyakorolni, ne lépjen ki senki a sorból,

de ott a többség nem is akar, mert úgy jár jól, ha fejet hajt, szemet huny, ha kell.

Ezért van az, hogy hatékony az ilyen csoportok érdekérvényesítése,

gondoljunk csak a nagyon gazdagok kisebbségére, mindig nő a vagyonuk,

míg a szegények nagy többsége egyre szegényedik hozzájuk képest, habár

az egyetemes haladás már megállíthatatlanul emel színvonalat.

Magyarán, emberi elhatározáson múlik a jólét terjedése és

ennek mikéntjét, szűk keresztmetszetét védi mindenáron bizonyos csoport,

s ehhez használja a néptömeg irányítását megosztással, ki-ki annyit

lásson meg saját érdekéből, amennyit megengednek neki, s azt válassza.

Ettől aztán nagyjából-egészében minden marad a régiben, méregfog

kihúzva a forradalmi lázadás veszélyéből, viszont a szélső hangnem

megengedett, gőzleeresztő tömegművészet világvégi kegyetlen

helyzetek ábrázolásában tobzódva veszi el hasonlóktól a kedvet.

De mintát ad, hangzik ellene a vád, viszont csak egymás ellen fog fordulni,

akit tettre ragadna, de ilyen kevés, mert inkább a gyávaság jellemző,

miközben fennálló hatalom, a törvényes rend ellen nincs kezdeményezés,

s ha van, az is része a színháznak, azaz valamely központból támogatott.

Így aztán érthető, miért nem jut eszébe a haszonélvezőknek sem,

hogy kezdeményezzenek valami ellentmondás-félét, lelkiismeretük

könnyen meggyőzhető, vagy fel sem ébred az igazságtalanságok ellen, mert

nem látják tisztán, hogy mi a korszellem igazi áldása vagy esetleg átka.

Hogyan lehet tehát ilyen világösszefüggések közepette független

tájékozódást teljesíteni, ha egyszer az adatokat szépítgetik,

vagy csak elrettentés miatt jutunk hozzá, mégpedig helyszíni tudósítás

megrázó képsorával, szerencsétlenségek fájdalmas végzetek ügyéhez.

Csakis a múlt tanulságos feldolgozása lehet iránymutató, ahol

igazságokig eljutni az előbbiek miatt szintén akadályokba

ütközünk, hiszen minden olyannak beállított, mintha a mához vezető

göröngyös út kizárólag szenvedésektől sanyargatott lehetett volna.

Ne csodálkozzunk hát, ha ma sem mindenki boldog, örüljünk annak, ami van,

– de nem, ez nem így van: az emberség egyetemes, amire vágyunk, a múltban

gyökérzik, onnan sugározza elménkbe szépségét, remek megoldásait,

csak meg kell ragadnunk a cselekvéshez a benne rejlő igazságmagokat.