Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1284.

1284.

A vízhez fűződő kapcsolatunkat nem értékeljük megfelelő módon,

azaz nem egyetemes feltételeként életünknek, elhanyagolt lehet

sokak számára, hiánybetegséget okozva, ha tetszik, kiszáradásos

tüneteket lelki-érzelmi téren, elemi igényünk megtagadását.

Mert vízbe mártva születünk, alakulunk az anyaméhben, s ennek hatását

bizonyára sosem vetkezzük le, bármennyire is száraz levegőn élünk

aztán, dunnapólyába bújtatva eleinte, bár a fürdetés naponta

kötelező, és világos, hogy nem csupán tisztálkodási céllal történik.

Hanem a nedves közeg szilárd és légnemű között, melynek nincsen más neve,

minthogy vizes, lebegtető képességével, körülölelve a babánkat,

olyan élmény neki, s látványként nekünk, hogy sose feledjük, átéljük újra

mi, fürdetők, s ő pedig kipirul, kivirágzik előttünk, szépségét élve.

Hogy aztán miként válik ebből a vízhez való viszonyulásból taszító érzés,

irtózat, azt a kötelességeltúlzással magyarázhatjuk, mert egyébként

ha pancsoló gyerekeket látunk, visongva csapkodva a strand sekély vizét,

rögtön eszünkbe jut napi fürdetés annakidején, sokkal szerényebben.

Aztán már csak a szerencsésebbeknek juttat a sors napi úszást, amivel

annyira feltöltődik a testük, erőt nyernek, nyugalmat, egészségüket

jobban őrzik, mintha szárazra vetett halakként tapossák naponta a munka

taposómalmát és a rohanás nem engedi őket vízbe mártózhatni.

No persze, van még egyéb sport elég, mikor megizzadva saját levében tud

fürdeni az ember, majd jól lezuhanyozhat, de most nem erről van szó, hanem

a vízsimogatás földöntúli élményéről, mely sokkal több, mint lágy szélé,

vagy például a selyemingé, visszamegy oda, ahonnan világra jöttünk.

Igen, ha hiszünk benne, mert ha nem, közönségesként kapjuk az élményt, heti

rutin lehet a tisztálkodás rítusából, pedig a régiek megadták

a módját, hétvégére megtörtént a szellemi felfrissülés előzményeként,

fakádban a forró víz ma újra divat lett, eredeti célját elérve.

Ha a föld, sőt a Föld vízháztartását vizsgáljuk, törékeny egyensúlyt látunk,

az ember tömeges beavatkozása okozhat károkat benne, nem is

tudjuk még, hogy mekkorákat, de megállíthatatlannak látszó folyamatok

leállíthatók, ha meglátjuk vízhelyzet alakulásán át teendőnket.

Küzdjünk hát a vízért nagyban és kicsiben, joga van hozzá embernek, földnek,

hogy alkotó elemként segítse életünket a másik hárommal együtt,

járjon át bennünket a maga üdvös módján, frissen tartva szellemünket is,

és kiegyenlítő képességével juttasson mindenkinek igazságot.