Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1289.

1289.

Az időt a történések teszik láthatóvá, felgyorsítják,

lelassítják, így aztán fiatalon igen rövid szakaszokból

állónak látszik nekünk, s öreg korunkra

meghosszabbodnak a napok, vagy épp, akkor is

így lehet ez, ha semmittevéssel telik,

és közben még gondolatban sem csinálunk semmit.

De még az időjárás is akkor látványos,

ha levegőmozgás kíséri, egykedvűvé tehet,

ha áll a levegő, megrekedünk valamilyen

szinten, vihar előtti szélbetörés, felhőjárás,

derűre ború, mind érdekes, izgalmas tud lenni,

villámlással, záporral, jégesővel mind mozgást jelent.

Ha volt már baleseted, és autóban, akkor

tudod, hogy ott tud igazán felgyorsulni

az idő, az ütközés utáni pillanatok szinte alig

visszaidézhetők, miként történt a megperdülés,

borulás, táncolás, csak a helyszínelő

magyarázza el a hihetetlen sokmindent azalatt.

Az idő szorítása különösen írásbeli vizsgán

érződik, de a határidős munka is tud hasonlót

okozni, gyorsítsuk a teljesítményt,

míg a jó időbeosztás élvezetessé teszi

a folyamatokat, mert tudjuk, éppen hol tartunk

az időben, hogy kényelmesen végére juthatunk.

Van aztán a várakozási idő, a híres kilenc

hónap, mikorra a gyerekek megszületnek,

de közben nekik az anyaméhben másként

jár az órájuk, van benne szakaszosság, mint

a mi életünkben, de egy végtelen érzést is átélnek,

állandóságot, miközben persze testben gyarapodnak.

Már ott okosodnak, agyi képességük kinő

a sejtek milliárdjaival, s a képességfejlesztés

a születés után gyorsul fel igazán, növekszik

tovább a testük is, évente mérjük a magasságukat,

születésnapot tartunk nekik, hogy hozzászokjanak

az idő másíthatatlan törvényéhez.

A játékba még bele lehet feledkezniük, nem is akarják

sokszor, hogy vége legyen, de a rendszerességet

is az idővel mérjük, mihez hozzá kell szokni

mindenkinek, különben elszalad vele a ló,

a szekér, és nem tudja kimerülés előtt

abbahagyni, van, aki munkába temetkezik.

Érdekes a közösség által teremtett és használt idő,

együttlét során vagy hosszútávú tervek esetén

megnyilvánuló időhatás keletkezik,

kilépünk magunkból, a saját időnkből, és

tájékozódunk más világról, mint a sajátunk,

s tapasztalat-eredmény lehet egyesé és sokaságé.

Jó hozzászoknunk, s látjuk is egyre, hogy a mi időnk

nem tart örökké, viszont ha a múltba nézünk,

a régiségben nem élőket látunk, s magunkat sokkal

fiatalabbként, honnan csönget fejünkben időóra,

időmúlás vekker, hogy ébredjünk tudatára,

megbecsüljük, ami még hátra van az időnkből.