Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1319.

1319.

Lecsökkent önvédelem korszakában kell élnünk,

és ezt valakik védelmében kényszerítik ránk

emberszeretőknek mondottak, azzal törődnek,

ami nekik kedves, mert kedvez törekvésüknek.

És ez az egyénre mint kiemelt középpontra

hivatkozó szemlélet mögé álló eljárás

éppen az egyes embert teszi kiszolgáltatottá,

ahogy tömegeket mozgat saját érdekében,

ahol csak igen elnagyoltan jelenik meg a

személy tisztelete, leginkább eszközzé válik,

mint a hadseregek katonái, golyófogók

többnyire, mert a folyamat máshol lesz győzelmes.

Azt határozott akarat történelmi súlyú

s eredetű érvényesítése biztosítja,

értékmérés és cseréje kemény birtoklása,

látszólag kegyetlen háborúk által elérve.

De a harc másodlagos, no, nem a katonáknak,

hanem annak, aki pénzelve kirobbantatja,

mert cél a lényege, amely mérlegeléssel lehet

elért, többet adva érte, mint ellene.

Mert ne tévedjünk, egyetlen bank működik

a világon, sok-sok lerakattal, behálózva

baráti és ellenséges országokat, akik

torzsalkodás ellenére megférnek gyékényen.

Kereskedtek egymással még a legádázabbul

ellenséges nagyhatalmak is, legalább tudni

egymásról, ki hol tart, s ha nagyon kilógott

másik, fejére koppintottak közös erővel.

A kisvilágok régen is összeértek, ahogy

ma a nagyra nőttek szintén, s bár a Föld mérete

nem változott, a népsűrűség miatt elhisszük,

hogy történt fejlődés az utolsó párszáz évben.

Pedig a régi világban sokkal több képesség

szükségeltetett egyénileg, hogy meg tudj élni,

de nem véletlen, hogy csak a kiválókról tudunk,

minták ők a sokaságnak, elérhetetlenül.

Nehogy elkanyarodjunk a kijelölt útról,

s a régi és jól bevált boldogulást

keressük a rabszolgaléthez hasonló mai

gépszerűségünk fogyasztó munkássága helyett.

De az ember szívós, népként kitartó életmód

tekintetében, ezért a támadás ellenünk

bebújik mindennapjainkba, személyiségünk

alapjait dúlja, borzalmakat felhasználva.

Nem engedve a szépség békéjét uralkodni

rajtunk, élet-gyönyörűséget érvényesülni,

ragaszkodjunk ezért minden emberi vívmányhoz,

és vessük ki magunkból az embertelenséget.