Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1376.

1376.

Mintha távolról néznénk magunkra, más szemével,

sokkal kevesebbet látva, azt is más nevével

ellátva, mintha nem lenne saját tapasztalat,

testünk-lelkünk hajózik idegen zászló alatt.

Testvizsgálatunk lehetne már a házitorna,

ha lenne rá idő reggelente, igény, norma,

megmozgatni nappaltól fájós alkatrészeket,

ne dülöngéljünk egész nap, játszva részeget.

Hajlott háttal járva, földre szegett komor fejjel,

sietős lihegve, vagy vánszorgó tekintettel,

mint az alamizsnát kérő koldus kinézete,

olyan a testünk állapota, hiányzik heve.

A lelkünk sem különb, alig van szabad óhaja,

segítség után kapkod Jajj, istenem!-sóhaja,

mintha elmennénk magunk mellett egyhangú szívvel,

közömbös hozzáállásunk nem másokhoz ível.

Mert eközben szó sem lehet kitárulkozásról,

az sem igen érdekel, ha hozzánk jóbarát szól,

elhárítunk rólunk valós, igaz érdeklődést,

még kis érzéseket is taszítunk, nemhogy fő részt.

Melyeket ha átélnénk, több lenne a fogódzónk

világhoz, társakhoz, oldódna magányos szólónk,

amit nem szánunk senkinek, béna az alakja,

elégedetlenség magatartásunk alapja.

De a néma szótlanságot nem lehet ragozni,

be kell lépnünk életünkbe, ne tovább habozni,

megállva tükör előtt onnan az nézzen vissza,

ki az élet vizét öröm s bánat ízén issza.

Bátran megmozgatva merev inat, puha izmot,

ha ernyedt testünk üresjáratban jól elhízott,

százszor, ezerszer ismételt kis mozdulatokkal,

visszajön majd zenélő kedvünk vonóval, tokkal.

Kis haladás is nagy örömet okoz hatásban,

nem bújsz mások elől, nem maradsz a lakásban,

szálfa egyenesen visszatérsz az emberek közé,

míg bánatod csak tiéd, örömöd már a közé.

És jó megismerni magadat belülről látva,

mindeddig rejtett titkaid magad elé tárva,

kiderülő bajról kiderül, hogy kideríti

az eget fölötted, felhőid elpenderíti.

Mert nem is oly nagy hegyek azok az akadályok,

mik visszatartottak, ne legyen próbálkozásod

se, de mostantól eleven gyakorlattá válik,

mire minden ember természettől vágyik.

Ismerni, élvezni az élet minden szép percét,

edzésbe fogni minden tagunk minden ujjpercét,

ahogy a napfényben fürdik, érik meg a narancs,

szellemi sugárzásba beállni örök parancs