Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1393.

1393.

Kiszolgáltatottságunkat épp azok hirdetik

legerőteljesebben, akik törekvése,

hogy fejünkre nőve diktáljanak életünkben,

azt tegyük önkéntelen, amit ők szeretnének.

De ez csak kevés területen valósulhat meg,

mert az emberlét gazdagabb a képzeletnél is,

és mert egyébként meg ellenállunk kihívásnak,

az szoríthat sarokba minket, mi őket szintén.

Fontos feladat felismerni körülöttünk a

világ szükségszerűségeit és szabadságunk

fokozatait, felépítve azokat végső

lehetséges állapotukig, a boldogságig.

Illetve mindez akkor lenne érvényes teljes

mértékben, ha nem jönne be az üzleti világ

nemcsak a lakásunkba, a ruházatunkra, de

már a szánkba is, az étkezés tekintetében.

Vagyis önállóság és ellenálló képesség

terén akkor vagyunk valójában szabad döntés

lehetőségében, erkölcsi vonatkozásban,

ha egészségünk rendben van s jól tápláltak vagyunk.

Utóbbiban nem lehetünk biztosak, ameddig

egy szakértő mérés ebben meg nem erősít, mert

minden a rossz szokást és az ártalmas módokat

közvetíti felénk, mégpedig észrevétlenül.

Nemcsak hogy tele van mérgező anyagokkal az

élelmiszerünk, de még káros élvezeti és

kedvcsináló szerekre is kedvet kapunk, „édes

száj” jellemez bennünket és szeszesital ivás.

Aztán a füsteregetés vagy annak pótléka

manapság, szintén rombolja a testünket, így ha

nem jut erőnk a lélek szabadságát megvívni,

ne csodálkozzunk, s vegyük észre, legyőztek minket

a csábítások, melyek ráadásul drágábbak,

mintha természetes életmódot folytatnánk, így

kétszeres hátrányba juttatjuk magunkat, és ez

a harmadik hátrány, hogy öncsonkításként tesszük.

Majd az állandó gyógyító beavatkozást úgy

igényeljük, fogyasztjuk vele anyagi erőnk,

s a pénzügyi vonatkozású tervet, álmot,

hogy másként élve erre nem is lenne szükségünk.

Így aztán lehet, hogy tévedésben élünk, de nagyon

nehéz szabadulni belőle, mert körül vagyunk

véve megtévesztettekkel, akik lehurrognak,

ha jót csinálunk, s közvetített tudás is hamis.

Téveszmét, rossz beidegződést és külső kényszert

kell tehát elvetni, legyőzni, ha rendelkezni

akarunk magunk és szeretteink, sőt nemzetünk

fölött, ami nem lehetetlen, de sok munkával jár.