Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1394.

1394.

Ragaszkodásunkat anyanyelvünkhöz tetézni

kell annak kutatásával, hogy milyen régi e nyelv,

és hol van a valós helye a többi nyelv között,

milyen a szerkezete, szókincsében van-e elv.

Ekkor lényegében önvizsgálatot végzünk, hol

a nyelvünk tulajdonságai megmutatkoznak,

összehasonlítás jellemzését még mélyebbre,

teljes képig viszi, s így bizonyosságot hozhat.

Véső soron arra, hogy legrégibb lehet élő

nyelvek között szűkebb és tágabb környezetében,

mert ugyanabból nálunk szóbokor nőtt, máshol nem,

azaz átadó a szavaink tekintetében.

Nem lehet a mi átvételünk, mint mondogatják

csak felszínen vizsgálódók számos

szavunkra, ha nálunk rendszert alkotva virágzik,

s más nyelvekbeli előfordulása magányos.

Másik alapvető szerkezeti elem szóvég

alakítása ragozással, s így kifejezve

sokkal árnyaltabban megragadott valóságot,

nyelvünk bölcsességét magas szintre felemelve.

Úgy tudunk egy mondatban kisvilágot alkotni,

minden viszonylatot a maga helyére rakva,

a szavak sorrendjét a célnak megfelelően

beszéd közlési szándéka szerint változtatva.

Meg aztán a mellérendeléses mondatokkal

egyenrangú félként szólal meg ismeretlenség

összekapcsolva az ismerttel, hasonlítás lesz

az értelemadó, mert a világ nem ellenség,

hanem szavakká váló fogalmukkal, képekkel

megragadható meghódítandó feltárulás,

olyként, hogy többieknek el tudjuk magyarázni,

mire jutott ötletünk, s néha van nagy ámulás.

Aztán mikor kiderül, hogy valóságra utalunk,

megállapítást nyer az igazság egyensúlya,

hogy a szellemből fakadó s azzá váló eszme

mintegy beszédünket háttérből üzenve súgja,

s megegyezik kézzelfogható tapinthatóval,

vagy csak hallhatóval, láthatóval, s lehetőség

támad a csak a nyelvben lévő elvontsággal is

előhozakodni, lényege az érthetőség.

Nyelvünkön tudunk olyan mondatokat mondani,

hogy a beszéd hallgatója minden szót ért, mire

mondat végére ér az, aki a közlést végzi,

megnő ettől mindenki nyelvünkbe vetett hite.

S bár kevesen beszéljük, nagy irodalmat írtunk,

verseink ezerszám vannak világszínvonalon,

tudósaink nyelvünket szokták agyondicsérni,

őrizzük hát meg, s célozza éber aggodalom.