Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1412.

1412.

Ha gondolati tartomány nem csupán képzelet,

ne keverjük össze valóságra vonatkozást

meseszerűséggel, amiből még a mesék is

kiveendők: régi tapasztalat hírnökei.

Némely hihetetlenségük csak figyelemfelkeltést

jelent szokatlan megfogalmazásai miatt, idő

múltával változnak a kifejezések, de ránk

egyaránt érvényeset, tanulságost mondanak.

Másféle az, amikor valamilyen vágy, éhség

bizonyosság után, vagy csak elégedetlenség

ismert magyarázatok felé nyilvánul meg, és

nem átgondolt javaslatot tesz meg létezőnek.

Olyannak, amire építeni lehet, élet

vezetését rá alapozni, bizonytalanság

megszüntetésére használni, mintha tényleges

gyógyír, megjavult állapot okozója lenne.

Ez a gondolkodás viszont könnyen kiüresül,

amikor találkozik erőtlen hatásával,

hogy a nehézségek legyőzetlen maradnak, és

a hit vallása nem emeli fel a lelkünket.

Mármint a kételytelen magasságba abból a

mélységből, ahová a talajvesztés taszít, ha

elutasítjuk a kézzelfoghatóság tényét,

s mindenben a varázslatot keressük, kutatjuk.

Kötődni kell élethez, világhoz érzékszervek

és elme együttes szolgálatával, onnan

vagyunk mi is, mégha aztán önállóvá váltan

már mi mondjuk meg, hogy körülöttünk mi micsoda.

E megnevező megismerés viszont csalóka,

nem helyettesíti a vizsgált szereplők létét,

sőt bele van rendelve a tévedés szokása,

mert új összefüggés felülír régi jelleget.

Ezért aztán tisztelni kellene elődeink

hasonló helyzetét, sem lekicsinylést nem szabad

rájuk alkalmazni, sem istenítést, legyenek

társaink a mában elért eredmények felé.