Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1416.

1416.

Álhírekkel, valótlanságokkal ne foglalkozz,

szólna a tizenegyedik parancs, ha hazugság

nem lenne régóta megtévesztésben jártasok

rejtetten működő igen hatékony eszköze.

Ha csak alapvető ismereteinket nézzük

magáról a természetről, ahogy felbukkannak

bennünk benyomások, inkább ránk hasonlítanak,

előzetes tapasztalatunkra, mint a tárgyra.

A tárgyszerűség követelményét ezért inkább

az ismeretek összekapcsolásánál kéri

az ésszerűség, pedig alapfogalmakkal is

baj lehet, ha utólag visszatekintünk rájuk.

Mert időtállóság tekintetében gyakorta

megbuknak a vizsgán, hamar változik a világ,

és viszonylagosságukat sem egykönnyen lehet

elfogadni, szeretjük az egyetemességet.

De most másról van szó, érdekszülte megtévesztés

gyakorlatáról, ahol az álhírt csak bedobják,

és mi rágcsálni kezdjük, mint kutya gumicsontot,

mert hát nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

Biztosan van abban valami, ha mindent titok

fed, mégis kiszivárgott, eljutott hozzánk az az

izgalmas téma, mi borsot tör az orra alá

ama számunkra már elérhetetlen köröknek.

Lehet csámcsogni a hatalmasok szerencsétlen

esetein, hozzátartozójuk balesetén,

hogy az élet őket is ugyanúgy nyomorgathatja,

mert őket is anya szülte, s ugyanúgy meghalnak,

mint mi, és ez a lényeg, hogy ha nyelvünkre vesszük

őket, akkor már az egyenlőség felé tettünk

egy lépést, ami boldogít kicsit, de nyugtató

hatása is van, lecsendesíti lázadásunk.

Mint virágpor méheket, vonz bennünket pletyka,

suttogó propaganda és üres kárörvendés,

a baj, hogy megelégszünk ennyivel, nem nézünk a

dolgok mögé, észrevenni mozgatórúgókat.