Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1420.

1420.

Könnyű élet nem kiváltság, hanem alapállás,

akkor tudsz nagy dolgokba fogni, művelni a jót,

ha a háttered rendben van, otthonod virágzik,

erőd nem emészti hiábavaló küzdelem,

hogy megértesd magad, hited mellé álljanak ők,

akik mellé te is álltál, odaadva mindent,

amit lehet, úgy, hogy neked is maradt épp elég,

s így együtt mindenki megtalálja saját útját.

Az igazi nehézség nem megoldáskeresés,

mert az tudható már az elindulásnál, hanem

véghezvitelben mértékletesség találása,

mert belefeledkezve halálra hajtod magad,

és akkor tényleg nem lesz elvégezve feladat,

félbemarad a mű, ami kötelességed volt,

magátólértetődőn mutatta neked magát,

rád szabták, elvállaltad, más nem tette volna meg.

És a szabályozást nem ellenünk találta ki

a természet, de értünk, mert ismeri önmagát, 

tudja, mi a mérték, azon felül megszakadni

nem enged, üdvös testi fáradtságot bocsát ránk.

Ami lehet szelleminek mondott lelki csömör,

befogadott eszmék feldolgozhatatlansága,

találkozás feloldhatatlan ellentmondással,

de egyik esetben sem megy a család kárára.

Vagy a szerelmére, gyermeknevelés felé

sem okoz túl keménységet, engedékenységet,

mintha a fegyver a harcmezőn maradna éjjel,

mikor hazamegy pihenni a nappali harcos.

Ezért figyelj azokra a tanítóidra, kik

életet tanítnak tananyagba csomagolva,

vagy akik ugyan nem hivatásosok, de értik a

módját, hogy átadják legjobb tapasztalatukat.

Ragadd meg hát a szerencsédet, hogy teljes ember

lehess, mire a tett mezejére kell lépned, és

úgy munkálkodj mások örömére, megmaradjon

egészséged ezt örökké így folytatni, míg élsz.