Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1421.

1421.

Hogy az indokolatlan félelem babonaság

eredetű, kevesen gondolják, de könnyű ezt

belátni, hiszen az ismeretlenség jeleit

kellene megfejteni, amihez ismeret kell.

Éppen a tudás az, ami hiányzik, és ekkor

még súlyosabb nehézség, hogy reményt sem táplálunk

megismerés felé, mert csak az ismert jeleket

vagyunk képesek érzékelni, mi félrevezet.

Téves magyarázatot rögzít bennünk, bekapcsol

aztán minden hasonló esetben, bekattan a

ráeszmélés, vagy csak homályos vélekedés, hogy épp

azzal állunk szemben, amiről téveszménk fennáll.

Az okosság nyugalma tehát nem csupán arra

vonatkozik, amit ténylegesen ismerünk, de

arra is, amit töviről-hegyire nem, viszont

bízunk benne, hogy erőfeszítéssel megkapjuk.

Hogy mit, azt nem kell előre tudni, mert akadályt

képez, babonát teremtve bennünk, előzetes

értékelést, a folyamat lezajlása előtt,

amikor a tényleges megismerésre jutnánk.

Így aztán nyitottságot is csak ott láthatunk az

elérhető ismeretek felé, ahol megvan

a bátorság az elérhetetlen területet

kijelölni, elhatárolni, legalábbis most.

Mert hogy a jövő és a többi ember szellemi

ereje, összekapcsolódása, mit hoz, nem kell,

nem szabad elrekeszteni, eleve elzárni 

hozzá az utat megalapozatlan, hitetlen

magatartással, ami még az istenhitet is

megkérdőjelezi, hogy valóságos-e, vagy csak

valami megszokás-féle felszínesség, mert nem

partnerként tekint magára világismerésben.

Mintha Isten gépeket teremtett volna ember

helyett, és állati ösztönön nem léphetünk túl,

de igen, minden felfedezésünk, haladásunk

mutatja, méltó társai vagyunk teremtésben.