Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1430.

1430.

Megmozdulás s mozgolódás között van különbség,

nem beszélve a mozgalomról, mozgásra hív fel 

ilyen készülődés valamiért, vagy valami ellen

inkább, mert tagadni könnyebb, mint építeni.

Ez békés és harcos természetünk közt félúton

helyezkedve intézné el egyfajta nyomással,

hogy szülessen meg a kívánt, vagy ne a nemkívánt,

kimozdulva nyugalmából tesz érte pár lépést.

Messzire nem mehet ilyen kezdeményezés,

mert igyekszik törvényes keretek közt maradni,

de megmutatja, mennyi mindent el lehet érni,

mi szükséges lenne, de nincs, aki felvállalja.

Például adománygyűjtés is ilyen, a nemes

fajtából, ahol is a sok kicsi sokra megy, és

a lelkiismeret sem ágál, hogy nem tettünk meg

mindent rászorulókért, ha megtehettük volna.

A tiltakozás viszont rázósabb ügy mindegyre,

mert az már érdekekbe ütköző, sőt romboló

is lehet, megállítja a környezetszennyezést,

vagy vélt ellenséget képes agyba-főbe verni.

Utóbbi eset aztán börtönbüntetéssel jár,

de ennek hatása nem olyan mozgósító, mint ha

új eszmét hirdetőt zárnak be a hatóságok,

amellé fel tudnak sorakozni támogatók.

Ott is meghatározó lesz azonban számosság,

mert kevesen keveset érnek el, de nagy tömeg

felvonulása, munkabeszüntetése képes

megváltoztatni a helyzetet, s kiszabadítja.

Csak az igazán közösségi lelkületűek

tudják megfelelően érzékelni a többség

hangulatát, hajlamai irányát, különben

szélmalomharc lesz az ügyből, csúfos és gyors bukás.

Ezért kell egymás között igazat mondva szólni,

és általános érvényt annak tulajdonítva,

miről meggyőződtünk, hogy úgy van, múltat és jövőt

mérlegelve határozni meg haladásirányt.