Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1431.

1431.

Egyetértésre jutni a legnagyobb kihívás,

mert mindenki fél a tévedéstől, hogyha másra

hallgat, az hamarabb eléri, mintha maga megy

tudás után – ebbéli meggyőződés vezeti

az okost, a butát meg hogy ne keressen többet,

mint amit már tud, könnyen átlát, a bonyolultság

ellenség, mert magyarázni kell, az igazsága

csak részben teljesül, ha létrehozójától függ.

Szétesett a világ nyertesekre, vesztesekre,

egyik csoport véleménye szemben áll másikkal

a legtöbb dologban, mert attól várnak jólétet,

ahogy gondolkodnak, ezért egymást vádolják meg

tudatlansággal egyrészt, másrészt ártó szándékkal,

hogy egynek sok, soknak kevés jusson, pedig ettől

még nem fog a javak összessége növekedni,

ahhoz új szempontokat kellene elfogadni.

Csak ha a tudáseloszlás igazságossága

megelőzi, lehet a javaké is hasonló,

azaz mindkét oldalról szükséges megengedni

a másik érdekének érvényesülését, ha

a sajátot is teljesülni akarjuk látni,

ami nem önfeladás egyik fél részéről sem,

ám előrelépés közössé vált értékeket

felismerve nyújtva, engedve többet egymásnak.

Hisz a világ nem ilyen patikamérlegen jól

kijelölt, kiosztott szerepek összessége, hol

ennyire elválna az említett két tábor, de

éppen az átmenetek alig felismerhető

különbsége, kibontakoztatott képességek

működése, eredményének szép élvezése,

mire, mihez annyiféle tulajdonság vezet,

jó esetben, amennyi ember szerepet kap közben.

Ezért nem a saját elképzeléseket kell a

többiekre ráerőltetni, de megtanulni

egyeztetni a nézeteket, magasabb szintre

emelt eszmékig jutva elérni egyetértést.