Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1438.

1438.

Kenderkötél, kendermadzag, kenderfonal mért jó?

Nem csupán azért, mert nem vágja el tenyeredet

meghúzása, csomózása közben, de biztosan

lebomlik egyszer, hamar, ha már nincs rája szükség.

Étkekkel is így vagyunk, emészthetők legyenek,

és tápdúsak természetesen, ne mérgezzenek,

ne legyenek felismerhetetlen összetevők

benne számunkra, és ízesek is maradjanak.

Élő csak élőből alakul, ki szólhat bele

büntetlenül a folyamatba? Fenntartása

sem tetszőleges, de meghatározott, régóta

ismert, gyakorlott, senki kedvéért ne adjuk fel.

Ízfokozók rászokást eredményeznek, mert nem

tudunk ellenállni a kialakult fogadó

készségnek, amit ki kell elégíteni, mint a

dohányosnak, iszákosnak a napi adagot.

Akkor aztán megnagyobbodnak káros hajlamok,

pusztítóvá is válhat testi alkalmazkodás

a műanyagokhoz, hiszen ismeretlen közeg

keletkezik, ahol tájékozatlanság az úr.

Vigyáznunk kellene a lelkünkre is, veszélyek

várnak ránk ma már, ha ki sem mozdulunk otthonról,

borzalmas hírek ömlenek ki híradásokból,

viszolyogtató történésekkel bombázódunk.

Szószerint is sok helyen robbannak már az aknák,

de a rejtettek szinte mindenkit elérhetnek,

megváltoztatják nemcsak ízlésünket, de örök

beállítódásunkat akarják szétzilálni.

A napszakok hatásának érvényesülése

megszűnvén, kihasználása is elmúlik közben,

reggeli frissesség odavan, esti éberség

megszerzendő, törvénnyel tiltott szerek árán is.

S akkor még ott lenne feladatnak létezésünk

megfelelő kezelése, a tudatosságot

megkívánó nemzedéki érés, hogy átvegyük

sorsunk irányítását megöregedettektől.