Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1456.

1456.

Ahogy szökőnap csak négyévente ismétlődik

a naptárban, életünk számvetése is ismer

rövidebb és hosszabb szakaszokat, kifutása

van még épületeknek és szervezeteknek is.

Az érettségi találkozók akkor szűnnek meg

például, amikor az adott osztály tagjai

elhunynak, s régebben a házak elporladtak, ha

nem égtek le előbb, újat kellett építeni.

A gyerekkorra visszatekinteni idősebb

korban szoktunk igazán, aztán az ifjúságot

egészében öregen értékeljük, fiatal

mindenki volt, száz évig kevesen élnek aztán.

Mindenképpen sokkal hosszabb a szakaszolás, mint

az évekre bontás, alsó- és felsőtagozat, majd

közép- és felső iskolák, mind-mind négyévente

követi egymást, mintha ez szabályszerűség lenne.

Amint az úgynevezett országgyűlési ciklus,

amit felülír egy-egy parlamenti erőnek

hosszabb regnálása, rendszerint a vezetőről

elnevezve, amikor ő az ország gazdája.

Ehhez képest született a múlt időosztása,

amit a modern kor elején végeztek el, és

sokkal rövidebb kormányzási időt nyújtottak

futottak még uralkodóknak, hosszút kevésnek.

Felemelkedő és hanyatló birodalmak így

lettek az ókorba telepítve képzeletben,

írásbeli mintákat felhasználva, utólag

pedig tárgyi alapot keresett a régészet.

Mert idő és világ mindig volt a földön s égen,

így megfoghatót és megfoghatatlant egyaránt

kezelni kellett és tudtak, tények s tapasztalat

csillagképi tartalomként köszönt vissza aztán.

Voltak hosszabb körök a visszatérők sorában,

és az öröklétre utaló jellegzetesség,

emberéleten túlmutató folyamatosság,

és azon belül történő megszakítottságok.