Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1479.

1479.

Emlékszel, mit történt? – ezt kérdezhetjük attól is,

aki jelen volt, átélte, s attól is, aki csak

hallott, olvasott róla, vagyis beszámolóra

hagyatkozva tud beszélni róla, korlátosan.

De még az sem biztos, hogy jól látja, látta akkor

a dolgot, aki ott volt benne, szükségszerűen

kevesebb tájékozottsággal rendelkezve, mint

amit a valóság egésze tartalmazhatott.

És ezt a senki sem tudja átlátni egészen  

helyzetet, ha az irányítók vonalán jobban

megnézzük, az ő képességüknek határt szabott,

hogy a megvalósításban már nem vehettek részt.

Éspedig azért, mert nem a levezénylők voltak

az igazi parancsnokok, hanem a meggyengült

hatalom legyőzői, akik nyilvánvalóan

kijelölték az átalakulás irányait.

Hogy nekik ki parancsolt a háttérből, azt máig

találgatjuk, de ha visszatérünk a hazai vizekre,

és szomszédos országokkal összehasonlítjuk,

az eltérések helyi viszonyokat tükröznek.

Mert hát itt most arról az irányítási rendszer

legutóbbi gyökeres átalakulásáról

van szó, mire lassan a többség történelemként

tekint, törvényi alapozás változásáról.

Az érintett rezsimek különbségét mutatja,

miként rendezték el újra a nép tulajdonát,

amely addig is csupán a lózungok szintjén volt

a népé, de társadalmi elit birtokolta.

Ezt már korábban véres szigorral létrehozta

a kizárólagos erőszakszervezet léte,

mit háborús megszálló hadseregek árnyéka

elegendően támogatott megszületéshez.

S az eredményben sosem volt különbség kelet

és nyugat között, hiszen még a modern kiterjedt

világ hódító lépéseit is pénzelni kellett,

nemcsak az ókor, középkor kisebb háborúit.

S hogy az a ráfordított pénz kamatozzon, gondja

volt rá minden békekötésnek s -módosításnak,

ezért tévút ma visszanézve felelősséget

csak meghatározottság résztvevőire rakni.