Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1482.

1482.

Hogy a minket körülvevő jelenségek igen

megtévesztők tudnak lenni, s még az egyszerűek

is, mutatja az átvitt értelmű csatornázás,

olyan intézmény, aminek mindenki örülhet.

Hiszen eljuttat hozzánk pénzt és küldeményeket,

adományt és támogatást, hírt és közvéleményt,

tudományos közleményt és napi pletykálkodást,

álomvilág képzetét s bűntől való megváltást.

Olyan, mintha nem is lennének intézői és

előállítói, legfeljebb kézbesítőit

ismerjük, nem keressük, újságot hol nyomtatnak,

vagy hogy a bankszámlánkat miként is kezelgetik.

Sem az újságszerkesztőséget, szellemi műhelyt,

vagy a közgazdaságtani szerkezeteket nem

kell közvetlenül látni ahhoz, hogy terméküket és

teljesítményüket mint adottságot élvezzük.

Már-már természethelyettesítőként lépnek fel

a közvetítődések, ahogy a Nap kel és nyugszik,

úgy történnek a naptári dolgok, az órarend,

az évfordulók, az ünnepek és minden más.

Mennek a műsorok, szól a rádió, ezernyi

féleség a boltokban, áruházakban, de mind

mögött emberek állnak, ők hozzák létre, felénk

csatornázzák, nem istenadták, mesterségesek.

Ennek megfelelően megbúvik bennük olyan

szándék is, amire nem gondolunk, de érinti

életünket, mintegy végrehajtjuk akaratlan,

ezért jó mögé nézni eme berendezésnek.

A természetét rögtön jól jellemzi, hogy semmi

nincs ingyen, közvetítői és jogdíjat szednek,

kamatot, hogy jól járjon a kecske is, amikor

káposztával s minden földi jóval tele hasunk.

Sőt, már a gondolatainkat is inkább ilyen

töltöttcsirkék teszik ki, repül a sültgalamb

a szánkba kéretlenül, egy csapásra több legyet

ütve, mert fogyasztókként rendezettek is vagyunk.

A baj ezzel az, hogy változatlanságba reked,

befagy, eltömődik egészséges eszmecserén

túl maga a létezésmód, és a megszokottság

lassan vagy gyorsan, midőn ellenérdeket táplál.