Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1488.

1488.

Nincs itt semmi keresnivalód, szokták mondani,

és hogy nincs semmi értelme valaminek, aztán

valami olyan, hogy nem jó semmire, semmire-

kellő valaki, és hogy másnak meg semmi sem jó.

Mintha a semmi létező lenne, úgy használjuk,

de legtöbbször felesleges szószaporítással,

nélküle is kifejezhetnénk magunkat elég

jól, állításunkat, de már megszoktuk ezt a szót.

Tán hangsúlyozás, kiemelés kedvéért, mert ha

úgy hangzik, nincs pénzem, kevésbé érzékelteti

helyzetem, mintha nincsen semmi pénzem, sóhajtom,

azaz érzelmi szálat pendít meg e fogalom.

Pedig üres fogalom, hisz épp hogy nincs tartalma

a semminek, a nincs van benne, mondjuk hamisan,

de mégsem helytelenül, viszont szándékos csavart

viszünk bele, tagadott megállapítás legyen.

Lehetőséghiány nem megragadott egyenes

beszéddel, csak viszonylagosan, körülményekből,

s egyúttal tiltást is csak erős hivatkozással

vihetünk bele, ha nincs itt semmi látnivaló.

Kérem, oszoljanak, távozzanak, hangzik verdikt

aztán, elfojtva a csíráját is valami ott,

akkor születőnek, s így nem is lesz ott már semmi,

ami lehetett volna és reményéget keltő.

Amint mi magunk sem a semmiből jöttünk, mint a

világ sem, valami előzménynek lenni kellett,

egetverő túlzás, hogy egykor semmi sem volt, de

hogy előttünk sem, azt már nem merik mondani.

Van bírálata a bölcseletben, hogy oksági

sorok egy-egy pontjáról tekintünk előre és

főleg hátra, de ez hibás azonosításra

vonatkozik, nem általában a hatásokra.

Így jutunk vissza a hatástalan semmihez, hogy

annak csak a mondatszerkezetben van szerepe,

ha a valóságban nem létezik, hiány csupán,

nyomatékosításra használt feleslegesség.

De akkor miért épül rá egész világnézet?

– vallás és tudomány Semmiből eredezteti

nemcsak a létezők, de maga a lét kezdetét,

nem csoda, ha ma már csak a józan észben bízunk.