Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1494.

1494.

Létezik-e mesterséges értelem, vagy csak

gépiesített számolás, számolás adódó

lehetőségekkel, hangosított naptárhasználat,

beszédutánzat álelemekből összerakva?

Alig van erre válasz, mert üzleti érdekről

szól az egész, s bár inkább hosszútávon, már ma is

nagy érdeklődést kelt elkábító csinnadratta,

mintha megoldana emberi bajokat a gép.

Kishitűség és rosszkedv ellen tolják bevetni,

legyenek benne látványos, lenyűgöző részek,

meglepők és mulatságosak, miközben gyorsan

hozzászoktatnak semmittevő álmodáshoz.

Hogy azt érezd, történik valami veled, ott vagy

egy szép világ közepében, minden téged szolgál,

neked találták ki, nem vagy egyedül, hiszen sok

millió ember ugyanannak örül épp, mint te.

S miközben figyelmedet, idődet, majd pénzedet

leköti és elkölti, észrevétlen zsigerel

ki, mert elfelejtkezve kicsit magadról, még a

testmozgást is hanyagolod, kiesel ritmusból.

Nem az életed szolgálatára rendeled már

magad, hanem homályos, szelleminek érzett tág

szenvedélyesség kerít hatalmába, magadat

aláveted olyan kísérletnek, hogy nincs vége.

Még csak el sem andalít, nemhogy aludni hagyna,

a folytonos kísértés, alanya légy előre

tervezett kihívásnak, hol a megoldás is jön

rögtön, káprázatos sikerek részese lehetsz.

Hogy aztán csalódás, kiábrándulás lesz végül

a sorsod, – hacsak nem emeled a tétet, újabb

merészebb kalandokba és szerkezetekbe bele

merítkezve, – utólag belátod, szükségszerű.

De mielőtt oda jutunk, hogy kilátástalan

hajlamokat s képességromlást okozna nekünk,

tegyük próbára az így felkínált segédeszközt,

tud-e tényleges problémánkra megoldást adni.

Több van-e benne, mint amit kis erőfeszítés

belőlünk is előhoz, sőt, hamar túlszárnyaljuk,

amikor a külvilág változása hirtelen,

és az előregyártott alkalmazás csődöt mond.