Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1499.

1499.

A valóság túlszárnyalja a képzeletet, ha

a történelemről van szó, mert véleményterep,

amit legjobban meghódítóinak érdeke

telepít tele őt szolgáló örökös múlttal.

Az érdek ugyanis sosem volt s lesz személytelen,

bár látszatra elvont fogalom, pártszerű szinten

érvényesített közakarat verseny győztese,

vesztes irányzatok feledésre ítéltetnek.

Ez aztán cirkusz a népnek, jobban elrágódik

rajta, mint a kenyéren, felhatalmazás-zsonglőr

dobálózik ígéretekkel, ámulatot kelt

kötéltánc, trapéz, bátor ügyeseknek szurkolunk.

Közben lehetőségeink kicsúsznak kezünkből,

többet-jobbat vállalóknak bizalmat szavazunk,

onnan, mint színházból kijőve lehull a lepel,

arra hivatkoznak, úgy megy minden, ahogy lehet.

Ezt évszázadokkal ezelőtt beállították,

atomóraként vezényli a világműködést,

mikor felmérték nemcsak az erőforrásokat,

hanem a Föld népe ellenállása mértékét.

Az eredmény hatalmi fölénnyel kecsegtette

a tömegölő fegyvereket s tömegszállító

eszközöket birtoklókat, ilyenekkel viszont

csakis nagy társadalmi egységek rendelkeztek.

Rendelkeznek máig, és hatalmuk éle fordult,

már felhatalmazóikat is befolyásolják,

lehetőleg finoman, észrevétlen, árulást

felhasználva, ha szükséges, hiszen „van az a pénz”.

Átvitt és szószerinti értelemben, jut tudós

társaságok pénzelésére is, kifejezzék

megbízóik szándékait a történelemben

felkutatott nagyszerű minták, elődök által.

Hogy milyen régóta szerkesztik ők valóságunk,

– ami túlhaladja képzeletünk, csak sejthetjük,

azaz hogy az alatt létezik alapvetőbb szint, –

nehéz megmondani, minden nyom el van tüntetve.

Sőt, az elénk táruló látvány gyökereként lett

előhívva s tálalva a múlt minden adata,

csak éppen ellenkező irányból magyarázva,

– de legmélyebbről fejtve az igazság feltárul.