Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1506.

1506.

Nehéz elkerülni az unalomig ismétlést

a múltban történtekkel kapcsolatban, mert ha új

eseteket, eseményeket közölsz, azokat

be kell illeszteni az előzőek közé, vagy

ha új megvilágítást alkalmazva átírod

az eddig vallott múltat, könnyen hiteltelenné

teszed magad, hiszen amiatt kapaszkodója

hallgatóságodnak, olvasóidnak nem marad.

Pedig az időrend például igen sántító,

különösen a többezer éves tartományban,

de lassan-lassan lelepleződnek a praktikák,

ahogyan utólag dátumokat létrehoztak.

Kitöltöttek, úgymond, s legtöbbször uralkodókkal,

ritkábban csatákkal, kitüntetett időszakot,

évszázadokra osztva az évezredeket, és

sok mindent napra pontosan próbáltak megadni.

Ezért aztán születtek azonos hónappal s nappal  

bíró események, győzelmek harcmezőn, várak

ostrománál, és azonos nevű uralkodók

sora, kiket számozással különböztettek meg.

Sokkal kacifántosabb eljárások révén, de

a helyeket, helységeket, helyszíneket is meg

kellett határozni, természetesen a jelen

állapot, nevezéki gyakorlat segélyével.

Így aztán fiatal állami szerveződések,

viszonylag újonnan alakult, épült telepek,

betelepülések lettek névadói régi

világ régészeti leleteinek, hamisan.

Ellentmondásosan, mert ha az új hely híresebb

lett, sokkal nagyobbá vált, mint eredetije, az új

jelző sem mentette meg a származtatót,

hogy származtatott lesöpörje a sakktábláról.

Ahol a világtörténelem meghatározó

játszmáit látjuk, és ahol nem ismerik el a

múltbeli érdemeket, fennálló erőviszonyt

érvényesítnek, s ez így volt jóval ezelőtt is.

Akkor is tehát, amikor mai világukat

felépítették akkori nagyhatalmak, nevet

adva mindennek, amit érdekkörükbe vontak,

s manapság újabbak kezdenek mindent elölről.