Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1511)

Hogy az élvezetbe bele is lehet halni, sok

súlyos eset mutatja, amikor hirtelen jön

a vég, s megdöbbentő módon jut tudomásunkra,

valaki köztiszteletben állónak halála.

Mert a névtelen áldozatokról alig tudunk,

érthetetlen szemérmesség takarja el őket,

ami cinikus hallgatásként a megbélyegzendőt,

sőt üldözendőt segíti, terjesszen rombolást.

Benne van ebben barátok-, hozzátartozóknak

féltése, mi lesz velük, ha kitudódik róluk,

hogy kábszer fogyasztók, megbüntethetik őket, vagy

elvesztik állásukat, jobb hallgatni az ügyről.

Lett ennek irodalmi ábrázolása, miből

musicalt is csináltak, akörül forogva a

cselekmény, az a csúcs, hogy nehogy kipróbálja a

fesztiváltömegben keresett személy a drogot.

Mert már egy eset is függővé tesz, nincs visszaút

a romlás lejtőjéről, és hemzseg is a példa

körülöttünk, hogy nem tudnak leállni, keresik

mindenáron a szert, s lecsúsznak, bűnözők lesznek.

Akik nem engedhetnék mag maguknak a drága

luxust, és életpótlékként használják többnyire,

olyan nehézségre, mit másként kellene megoldani,

és hamar elérik a lezüllött állapotot.

De vannak a keménydrogok mellett még puha

pusztítók is, lassan ölő méreg alkoholok,

kis mértékben kedvcsinálók lennének, ha tudná

mindenki a mértéket, de az kultúrafüggő.

Hogy a mulatság valamilyen ünnephez legyen

kötve, amely önmagában magasabb értelmű,

mint a csak élvezetre kihegyezett szertartás-

szerű ivászat, mi csupán az alkalomra vár.

Megbomlott társadalmi szövetről s új egyensúly-

hiányáról van szó, ami régi módon és

erkölcsben kialakult testi-lelki jólétet

nélkülözve keres kielégítő eredményt.  

Hogy életfeladatok betöltését működő

feltételrendszerben jól tudja biztosítani,

de ha ehhez közösséget nem lát maga mögött,

kik támogatják, elismerik, ártalmast választ.