Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1520)

A kicsit nem látjuk, a csendest nem halljuk, ezért

aztán harsogó hangok támadnak ránk, nagyító

hatást alkalmaznak jelentéktelenség szembe-

szökővé, kikerülhetetlenné tételére.

Régóta tudjuk, a reklámok felerősített

hangon szólnak tévében, rádióban, színeik

élénkek, a téma egyszerű, szájbarágós, de

a történet sem hihető, nem is az a célja.

Nem meggyőzni akar, hanem befolyásolni, oly

hatást kiváltani benned, minek nem tudsz tovább

ellenállni, és ez egyéb mondanivalóra

is igaz, érzelmi téren bombázzák lelkedet.

Légy együttérző és megértő, főként türelmes,

ne vádolhassanak önzőséggel, pazarlással,

hajts fejet magasabb szempont, közérdek előtt és

az egész emberiségért, a nagy természetért.

Lényegében add fel magad, érdeked, de ne tudj

róla, hogy megvezettek, a becsapás utólag

jelentkezik rádöbbenésként, mikor már késő,

mert megvetted a terméket, vállaltad a hitelt.

Elköteleződtél olyan iránt, amiről nem

hagyták, hogy felismerd lényegét, a felszínesség

korát éljük, magátólértetődőt is tudnak

félremagyarázni, helyetted döntenek rólad.

Hogy kik, arra nincs válasz, mert egész rendszert mozgat

a folyamat, hajtja magát előre, törekvést

csatornáz, akaratokat kelt fel és tör le, csak

téged hagy ki belőle, akiért van az egész.

Állítólag, hiszen jobban megkaparva kérgét,

alatta látszik a meztelen érdek, hatalmi

helyzetben lévők elsődlegesek, betartatnak  

rendet, utána jön az üzlet, s te vagy leghátul.

Mégis rád hivatkozik mindenki, szavazatod

kéri, te vagy a társadalmi alap, ő csak a

felépítmény, ha te kilépsz alóla, összedől

a világ és káosz jön, ugye, te sem akarod?

Lényeglátásra van szükség változás irányát

meghatározni, s főként hogy hol lehet cselekvést

indítani érte, de biztos abba kell hagyni

a féktelen felturbózás káros gyakorlatát.