Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1530)

Lét s nemlét kérdése helyett élni vagy meghalni

tolakodik elő megállíthatatlanul, s bár

még csak a velünk érintkező világvezetők

szájából hallik a parancs, máris félelmetes.

Mert sejtjük, hogy nem jószántukból mondják, mögöttes

kényszerítés létezik lépcsőzetesen, érdek-

közösségen alapul a hatalom, s messze a

néptől, felszíntől, könyörtelenséget rejt a mély.

Mostanra háborúba fordultak kisded játékok,

miket szinte észrevétlen űztek, csak helyiek

érzékelték, szenvedték meg, mint mindig, de most lett

ellenállás, az egyik csoport túl messzire ment.

A másik versenyző csoport szerint tűrhetetlen

lett a beavatkozás, behatolás, ellenlépést szítottak,

ami fegyveres támadást váltott ki őrájuk

a féktelenséget gyakorló oldal részéről.

Megbízó s megbízott elbizakodottá váltan

próbálta félresöpörni útjába állókat,

akik tehát támaszkodhattak a másik, eddig

érdektelenséget mutató, de erős félre.

Egyik oldalon elszántság, a haza védelme,

másikon végső elkeseredés, hősiesség,

egymást gyilkolják most már nyílt harcban, tüzérséggel,

s azt látjuk, hogy csak emberhalál van, nem győzelem.

Mert igazából nem saját magukért viszik

harcba őket, de a terület birtoklásáért,

már régen megvették azt, hogy őket szolgálja, s a

lakosságot valahogy el kell távolítani.

Legalább a szabad helyzetből, hogy szolgaságba

döntsék, önrendelkezésről szó se eshessék már,

a föld terményei, ásványkincsei azoké

lehessen, akiknek régóta fáj rá a foguk.

Mindez azt jelenti, hogy az elhatalmasodott

üzleti világ, gazdasági érdekeltség már

szemérmetlenül fordul saját népe ellen is,

feláldozva a még békés életet élőket.

Így elérje, hogy a tudatunkba fészkeljen a

halálfélelem az alkotó nyugalom helyett,

mi eddig ott volt, ne maradjon céljaink között,

teljes mértékben azt csináljuk, amit ők diktálnak.