Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1532)

Nem kell külföldre menni, elég eltávolodni

otthonodtól különbség érzéséhez, érdekes

felfedezésekhez a mindennapi életben,

ami meg is nyugtat, mert értelmes kivitelű.

Nem azonos a tiéddel, de nincs is oly messze

tőle, hogy ne tudnád elfogadni gyakorlatként,

esetleg példaként szolgálhat, mert nyitott lehetsz

felé, nem veszélyezteti megszokott nyugalmad.

Legalább gyökerében a társaság se legyen  

nagyon eltérő tőled, mert jó bizalmi alap

közös múlt az élet egy szakaszán, azonosság

életszemléletben, világlátásban, kezdetben.

Majd később bele lehet menni a részletekbe,

ahol újdonságot nyújt mások tapasztalata,

ami velük történt külön-külön, veled biztos

nem, vagy ha igen, másként mégis, figyelmed meglesz.

Nem is kell nagyon résen lenni, hogy elkapd eme

tanulságokat, mert azért kirívóak tudnak  

lenni, szinte hivalkodnak a környezet felől

és a többiek részéről egyaránt, bizalmasan.

Az ételek, amit felszolgálnak, ugyanolyan

módon, mint felétek, a csomagolás is az, de

az ízesítés kicsit élénkebb, erősebb, és

máris más lesz az egésznek a hangulata.

Félezer kilométert jöttünk keletre, és a

változás tehát észlelhető mértékű, ámde

mégis minden ismerős, így aztán az érzésben

a gazdagság lesz a fő helyen, és ez jól esik.

A körülmények valamivel nyersebbek, de ez

nem kényelmetlen, kis kihívás befogadásuk,

minden nagyon gyakorlatias, a szerepkörök

határozottak, nem bújik el előled senki.

Az idő is keményebb dió, mint síkon, itt a

hegyek karnyújtásnyira, és az eső is sokkal

gyakoribb, a fű zöldebb, a lomb is, a levegő

éles, a frissesség illatát a lelked kapja.

Utazás céljánál lenni megkönnyebbülés, hogy

megúsztuk baleset nélkül az úton, elvárás

indul a továbbiakra, különösen mivel

még nagy tömeg ember érkezik hasonló céllal.