Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1540)

Vedd észbe, hogy egész életed berendezheted

általa, ha egy eszme tökéletes, átfogó

és elég bátor az újat kezelni, mert alig

van esély változás nélkül megúszni sorsunkat.

Eszmei vezérlést azért jó választani, hogy

milyen legyen, különben elmaradott hagyomány,

rosszabb esetben kényszer fog uralkodni rajtad,

befolyásolhatatlanul, ellenőrzés nélkül.

Hiszen abba bele is egyezel, hogy érvényes

legyen rád, amit megkedvelsz, sőt alátámasztja

általános világnézetedet és bekapcsol

emberiség egyetemes szellem-folyamába.

Tudatlan, sőt észrevétlen hat rád a jó irány,

mert nem kell időnként sem elkanyarítani az

addig követettől, s ez vonatkozik egyébként

az elvontságokon kívüli világra szintúgy.

Annak lehetnek sikertelen ütődései,

nem fájók az öröm miatt a jobb láttán, de az

elme baját igen megszenvedi az ember,

mintha szeretetlenség venné körül életét.

Gondterheltségen túl lehet lépni, de téveszme

medrében benne haladsz dülöngélve életed

végéig, hogy minden oldalról pofoznak ádáz

küzdelmet folytató hamisságok önmagukért.

Mi hát a jóság, amit zászlónkul kell kitűzni,

hogy el nem oltható lángként lobogjon nappal és

éjszaka, hidegben és melegben, öregen és

fiatalon, munkában és otthon, s közösségben.

Nemcsak számunkra tehát, hanem közvetíteni

lehessen mások felé, baráttal megvitatni,

gyermeknek ajánlani, élettárssal végezni

feladatát, élvezni eredményét, tudatát.

Nem más, mint a természetben nem található ész

magunkban megnyilvánítása, engedve komoly

és vidám, szelíd és félelmetes összefüggés

és következmény létrejöttét Istenig szállni.

Vagy Istentől eredeztetni, ha egyszer talány

marad örökre, viszont az egész élet vele,

szerinte berendezve tökéletesebb minden

másnál, telve valódi és rangos újdonsággal.