Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1543.)

Gyermekednek jövőjét ne fenyegesse átok,

mit a gazdagság hona önkéntelen küld rátok,

nem tervezhetsz nyugodtan új korosztályt előre,

jelenben nincs megoldás, ha szúr háború tőre.

Ha világviszonylatban elfogyott a nyersanyag,

helyben felhasználásra szinte semmi nem marad,

nem is lenne értelme gyárat alapítani,

máshol magasabb szinten jobb előállítani.

Akkor pedig az embert szintén oda kell vinni,

aki nem akar sokat sem enni, sem inni,

betanított munkásként viszont jól használható,

meddig marad békében, nem tudja munkáltató.

Járulékos költségek adódnak aztán csőstől,

szállítás biztonságát megfizettetik őrzők,

akik urak tengeren drága anyahajókkal,

repülőről bombáznak, kit nem győznek meg szóval.

Sőt a szárazföldet is meg kell hódítaniuk,

ott aztán robbanásból ottlakóknak is kijut,

felperzselik a földet, mert a mélye kincset rejt,

mégha búzaföld is az, vagy virágzó édenkert.

Megbomlik a békesség, ember, ember farkasa,

és a természet sem szent, sorsa igen mostoha,

feldolgozásra bekap egész hegyet az ipar,

megbomlik a légnyomás, várost tarol a vihar.

Nem hagyatkozhat immár megkeresztelt nevedre,

belemászik vad divat születési nemedbe,

sutba dobva szép eszmék, hősök és nagy emberek,  

pillanatnyi örömök s szempontok nyernek teret.

Téged is megfélemlít szomszéd ország drámája,

emberveszteség árán sem csökkenthető kára,

utcán fogdosnak harcost, viszik lövészárokba,

aztán hősi halált hal, pár perce volt katona.

Pedig már volt sok példa értelmetlen halálra,

a két világháború szolgált sátán javára,

pusztítását azóta sem pótolta szorgalom,

mi hiányzik a Földön, nem biztosít hatalom.

Csak a béke lehetne a megoldás bajunkra,

ha szívből és lélekből kizárt harcias munka,

gyermekünk gyermekeket vállalhasson nagy bátran,

és boldogok lehessünk, nem szükségletbe zártan.