Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 325.

 325.

Hagyaték megőrző új nemzedék lettünk,

és minket is majd olyanként kell kezelni,

mint akinek már csak maradványa maradt,

s pár kéziratot lehet tőle fellelni.

„Eliramlik az élet”, de „mily temérdek

munka várt még”: tán fiatalság vállaland,

ha átadtuk velős gondolatainkat,

velük folytatódik történelmi kaland.

Lét mélyére már elődeink leástak,

amit találtak, érdemes megőrzésre,

földmélyről származnak drágakincseink is,

attól értékesek, hogy mi vettük észre.

Kevesen dolgoznak azért tudatosan,

hogy folytatni lehessen, amit elkezdtek,

hogy ne zsákutcába fusson az ifjúság,

átadni stafétát: kutatás-keresztet.

Hiszen még régmúlt is szolgál tanulsággal,

életmódjuk, eszközeik híradóink,

s a Föld maga ad gazdag tájékoztatást:

legyenek örökös kapaszkodóink.

Mert mindig jelenben kell úgy boldogulnunk,

ahogy adott körülmények megengedik,

s valamikor már minden megtörtént egyszer,

időben kell leásnunk több évezredig.