Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 505.
505.
Ígéretekkel élünk együtt, s többnyire
magunknak ígérünk, inkább bizonytalan
kimenetelűt, mert a biztosat nem kell,
s aki nemzetének ígér, nem hontalan.
Általában már a megjelenésünket
ígéretként lehet venni, mert ott állunk
valaki mellett bajban és örömben, s a
legígéretesebb mindig a családunk.
Amikor hűségesek vagyunk, nem is kell
mondogatni, fogadkozni, elég némán
odaadni, odatenni magunk, avagy
támogatón fellépni valami témán.
A legnagyobb ígéretet Isten tette,
legalábbis tudós sereg ezt le merte
írni egykor, és ez máig vezérli a
világot, és van mindenkinek jókedve:
Hogy a Föld föld maradhat a talpunk alatt,
s életben maradunk halálunk napjáig,
olyan keretbe foglalja a létünket,
hogy szüntelen irtjuk nehézségek fáit.
S amit gyerekvállalással megígérünk,
az bennünk teljesedik be, reménykeltőn
őbennük, hogy emberöltők szakadatlan
során bizonyosság tombol a teremtőn.
Comments