Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 542.
542.
Hogy gondolat vezérelt-e minden ember,
egyértelmű igen, mégha ennek vannak
ellenpéldái is sokak szerint, akik
lealacsonyító ítéletet adnak
olyan embertársaikról, kik látszatra
eszetlenül élnek, önsorsrontó módon
függőségig viszik az élvezeteket,
vagy inkább falnak megy, senkinek nem hódol,
kitart szeretetlen kapcsolatában is,
feláldozza életét a hazájáért,
becsületes marad becstelen világban,
nem adja üdvös túlvilágát a máért.
Vagyis ilyen esetekben mélyebbre ás
és onnan jön a gondolat, összefüggést
lát távoli és szélsőséges dolgok közt
akár, tehát ő jobb gondolati ügyként
kezeli világunk, mint az átlagember,
helyesebben: az átlagot nem elérőn,
hiszen mindennapi hősök milliói
élnek köztünk szerény-dolgos sokat érőn.
Költői érzékenységnek és a tudós
kötelességének tekintjük, hogy gyullaszt
világot, felszínre hoz olyat s képvisel,
mit többség felszín erdejében elmulaszt
tekintetbe venni, de mégis átjárja
rejtetten gondolatvilágát, feltámad
benne semmiből szinte az örök Ige,
s már mintegy ismerős szellemként kiárad.
Comments