Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 588.

588.

Vannak földrészek, melyeket „kiraboltak”,

beléjük hajók nem véletlen botoltak,

de hogy egész Európát elrabolják,

mondai elemnek adja meg a sorsát,

arra a nemzetek születése folytán

senki nem gondolt, ki dolgozott a tortán,

melyet aztán azonosan szétosztanak,

s nyelv, saját képességek húzzanak falat

államok és nemzetek közé gazdaság

ésszerűségében megnyugodva, hazát

és szülőföldet tisztelettel szeretve,

másokba bizalom-kapcsolatot vetve.

Csakhogy a szerencse kapzsiságot szülve

okosként valakik más nyakára ülve,

elhitték magukról, hogy felsőbbrendűek,

lenézve őket, kik emberséghez hűek.

Létrehoztak mennél nagyobb országokat,

kicsikre terhelve a bajokból sokat,

megtagadták a kölcsönös előnyöket,

de háborút nem, mi milliókat ölet.

Sok öldöklés után végre-valahára

béke szállott rá a vén Európára,

egyesült erőtől gyarapodtak népek,

hasznok mellett megélték néha a szépet.

De ahogy a jóra mindig rátámadnak

rosszak jó sok idő óta, már nem adnak

reményt még magasabb színvonalra lépni,

valakik, egyesült nemzetekben élni.