Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 618.

618.

Hogy ki tud megmaradni örök gyereknek,

talán nem elvárásait teljesítők

határozzák meg, hanem a hite, midőn

ajándékát várja varázsos egeknek.

Akkor még persze hogy az is érdekelte,

mi van a csomagban, amikor bontotta,

szíve legnagyobbat akkor dobbantotta,

ha a csoda érkezését érzékelte.

Azóta is várja épp azt a többletet,

amitől az élet rangos világgá lesz,

mert napjaira valami olyat rátesz,

hogy a kedve feltornyosít örömhegyet.

A felnőtté válás hoz ilyen izgalmat,

csak nem szabadna elégedetlenkedni,

hogy sors szálait nem elég gyorsan pedri

és beteljesüléseket visszatarthat.

Mert hivatás, házasság, szülővé válás

nem a jégcsap olvadó cseppjeként jön el,

nem ránk zuhanó hólavinaként ölel,

de minden perce meglepetéssel hálás.

Minden kis eredmény teljesült elvárás,

ha mindnek tudunk örülni oly tudattal,

hogy azt kiérdemelni csak alázattal

lehet, hogy elkerüljön gyász-sáskajárás.

Amit irigység gerjeszt, s letarol mindent,

mit évtizedek alatt felépítettünk,

mire gyógyír, ha együtt örülnek velünk,

közössé téve ártatlan lelki kincset.