Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 628.

628.

Félelmek ha nem is bénítják, csökkentik

a teljesítményt, hiszen feleslegesen

elvonják a figyelmet a cselekvéstől,

’mint kapálózik a lélek idegesen.

Idejében kellene a megismerés

kellő fokára jutni, se nem túl későn,

se nem túl korán, hogy használjon a tudás,

jó tapasztalatot a tudatba vésőn.

A túl korai ismeret lerombolhat

igazi érdeklődést, mert elrettentve

a dologtól, attól kezdve félénkséggel

párosulva kerülhet csak napirendre.

A túl késői meg bűntudatot ébreszt,

hogy elmulasztottunk valami fontosat,

mert másodvetés termése bizonytalan,

utólag már nem kívánunk kalandosat.

Azért a család és az iskola segít

ebben, bizalmat ébresztve jelen iránt,

amiben leledzünk, sütkérezve Napon,

szülők, tanítók szabnak meg biztos irányt.

És tekintélyük szabadságot ad vágynak,

hogy adott keretben szertelen csapongjunk,

kipróbálva magunk mindenoldalúan,

játék után komoly hivatást válasszunk.

Ilyen a kitűnő nevelő környezet,

nincsen szüksége semmi korlátozásra,

mert csak az merül fel fejlesztendő célként,

ami feljogosít továbbutazásra.