Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 660.

660.

Annak nehéz az élet, aki nehézzé

teszi magamagának, nemcsak nagy célok

káprázatában élve, mit megvalósít

igen kis hányadban, hanem acélos

jellem hiányában sem tud mindennapok

sodrásában határozott úton menni,

legalábbis nem érzi úgy, hogy eleget

képes átlagos követelménynek tenni.

Kicsit mindig magasabban van a mérce,

mint ahogyan ő az életben teljesít,

hamarabb elfogy ereje, mint kellene,

mint ki lemond tervéről, ha eső esik.

Pedig mindent csinál, amit mások szoktak,

kívülről úgy látod, elégedett lehet

magával: kijárt már épp elég iskolát

és örök vidáman éli az életet.

Csakhogy a felszín alatt semmi sem úgy van,

ahogy a nagykönyv előírja számunkra,

minden percünk tevékeny, de nem tudhatjuk,

mi válik előnyünkre, s mi kárunkra.

Mert ki kell próbálni, meg kell kísérelni

sokkal többet, mint ami jól belátható,

de nyugalmas idő nem spórolható meg,

lélek izgalma nem pihenésre való.

Vagy mintát követsz, vagy te válsz mintává,

ha rugalmas határozottságot kaptál

növekvőben, vagy ami jobb, te vívtad ki,

hogy közjó lehetne, mit magadnak adtál.