Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 735.

735.

Négy sarkú kikötése van az égen a

Napnak, alatta folyó ember-kalandnak,

de ha nem számoljuk, hát észre sem vesszük,

ahogy a napokat egymás mellé tesszük.

Mert lassan változik a besugárzása

a földnek, ahol járunk, s váltakozása

közben úgy rövidül rendre az éjjel,

hosszabbodik nappal sose szeszéllyel,

hogy mire teljesen megunnánk egyiket,

megfordul a dolog s ellentétet fizet,

és ezt megfigyeljük az élővilágon

szintén, mert nemcsak lomb, madár is kerül az

ágon: a természet felébred és felnő,

táplálja több napfény s eső, mit ad felhő,

majd a csúcson lehanyatlik, visszafordul,

lombot hullat, téli álomhoz alkonyul.

Ezen a tájon legalábbis, négy évszak

gyönyöríti az életünket, és még csak

eszünkbe se jutna ágálni ellene,

alkalmazkodásunk éltető eleme.

Mert ahogy mindig várjuk a következő

tavaszt, és megérkezik, az nekünk malaszt,

ezért égből származtatjuk a kegyelmet,

évkörhöz kötődve gyakorlunk fegyelmet.

Már gyerekként hozzászokunk ünnepekhez,

bár nem tudjuk, hogy a Földünk égen evez,

téli, nyári napforduló igen erős,

de a két napéjegyenlőség is velős.