Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 886.

886.

A törekvés szinte önmagától adott,

így nincs szüksége külső támogatásra,

kitapossa a maga páratlan útját,

és sosem hagyatkozik vagy szorul másra.

Belénk rejtett irányvonal érvényesül,

nehezen jövünk rá, alig tudatosul,

képességet fejlesztünk a hivatáshoz,

szép jövőért dúlt jelent adunk zálogul.

Egyesek még küldetésről is beszélnek,

de az inkább csak sötétben kiabálás,

hogy ne féljünk: mert nincs, ki küldene minket,

földönfutók se vagyunk, adott a szállás.

S ha azt hiszed, hogy valaki elvárhatja,

mit valósíts meg, mire tedd fel életed,

tévedsz, mert hisz’ ebbe belerángattak,

nincs ily kötelességed, szabad a fejed.

Azzal kell kiolvasnod sűrű világból,

hogy merre vágj ösvényt, milyen gyorsan haladj,

miközben a valóságot te alkotod,

s te határozod meg, hol van a célszalag.

Jó esetben viszont nem maradsz egyedül,

családodon kívül ott van korosztályod,

meg a neked szolgáltató köz-környezet,

és térbeli s időbeli szomszédságod.

De a közös munkába bekapcsolódni

nem lehet félgőzzel, ahogy félkészen se,

és csak onnan jöhet feléd elismerés,

hol azt a te teljesítményed késztesse.

Mert csalódást csupán magadnak okozhatsz,

és nem az a kudarc, ha elbuksz a végén,

hanem ha nem tettél érte, amit vágytál,

boldog lehetsz hajtós életmódod révén.