Egy Árpád kori érem hieroglifikus jeleinek olvasata (Varga Géza jegyzete)
- szilajcsiko
- márc. 12.
- 7 perc olvasás
Bevezető
Az Árpád-kori rejtélyek ezüstbe verve fb-csoport meghirdetett egy jelmagyarázatot célzó pályázatot 2025. márciusában. Közzétette egy Árpád kori ezüstpénz fényképét (1. ábra), megjelölve rajta azokat a siglákat, amelyekre a szervezők kifejezetten kíváncsiak (2. ábra).
Lényegében az ezüstpénz teljes jelkészlete értelmezhető, vagy elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével.
Ez az írásrendszer a székely írás ősvallási kötődésű szójeleket használó előzménye, amelynek leírását 2017-ben adtam ki a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Eredetileg a kőkori ősvallás jelrendszere volt, amely rövid ősvallási szlogenek rögzítésére szolgált. Még a kőkorban elterjedt Eurázsiában, Afrikában és Amerikában is. A 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján a szójelek a magyar nyelv ősvallási vonatkozású szavait rögzítik.
A rovásírás tudománypolitikai helyzete
Többszáz, vagy inkább többezer rövid hieroglifikus nyelvemlék hever a múzeumok polcain elolvasatlanul, mert az akadémikus tudomány képviselői – tisztelet a kivételnek! – nem hajlandóak a magyar írástörténet és az ősvallás kutatására. Például kaptam elutasító választ a Nemzeti Régészeti Intézettől és a Magyar Nyelv folyóirat szerkesztőségétől is. Ebből következően tájékozatlanok maradtak azt illetően, hogy eszik-e vagy isszák a képszerű jelmontázsokat. Jellemző, hogy szaktudás és módszertani-etikai alapozás hiányában nem jutnak tovább a jelzőosztogatásnál és a cenzúránál. Példaképük a nemrég ismételten lebukott Zsirai Miklós, akiről most a "szakma" is megírta, hogy elfogult és nem mond igazat. Sándor Klára azt is közzétehette 1996-ban a székely írásról, hogy "az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni". S ezt az Erdélyi Múzeum minden megjegyzés és helyesbítés nélkül közölhetőnek ítélte.
Némi noszogatásra tesznek bármit e szakterületen, például adtak ki legutóbb egy tendenciózusan hiányos rováskorpuszt. I. J. Gelb szerint egy leltár eleve nem számít tudományos tevékenységnek. Ezt is csak azért közölhették, hogy valamilyen Merjünk kicsik lenni! típusú állítással félrevezessék a közvéleményt (például a székely írás ótürk eredetét állítván minden komolyan vehető alap nélkül és agyonhallgatván a szó- és mondatjeleink létét).
Az érdemi kutatástól való elzárkózást Simo Parpola (az asszír életfák és a sumér nyelv kutatója) finoman úgy jellemezte, hogy az asszíriológusok 110 évig nem voltak kíváncsiak a sumér nyelv uráli kapcsolataira. Hozzátehetjük: ezáltal nem egy saját tudományos álláspontot képviseltek, mert annak felépítéséhez egy rendszert kellett volna felépíteniük, hanem csupán a prekoncepcióikat cáfoló tényeket tartották titokban, félrevezetvén ezáltal a közönséget is.
Ennek az elzárkózásnak a következménye, hogy a "szakma" több alakalommal csúfosan leszerepelt. Például akkor is, amikor a karosi hunfoglalókról folyt a vita, vagy amikor Pócs Éva 2023-ban közreadta a világfa-vitát kiváltó dolgozatát. Ez utóbbi esetben nem tudtak érdemi választ adni a nemzeti identitásunk alapjait támadó felvetésre. Ebben a dolgozatában ugyanis Pócs Éva azt állította, hogy a magyar honfoglalóknak nem is volt világfa-képzetük, vagy amit annak gondoltak egyesek, arról a világfa volta nem bizonyítható, azok csupán más népektől való későbbi átvételek.
Pócs Éva "természetesen" téved, mert a honfoglalás-kori leleteken százával vannak világfa ábrázolások s ezek az elolvashatóságuk miatt jól értelmezhetőek is. Ezen Árpád-kori érem közepén is azért szerepel a világfa, mert ez az Árpád-kori hagyomány lényegéhez tartozott. Megdöbbentő viszont, hogy a vitában felszólalók a honfoglalás-kori világfákat nem mutatták fel. Azért, mert ezek nem természethűek, hanem jelszerűek. A jeleinkkel azonban a "szakma" az évszázados érdektelensége miatt nem tud mit kezdeni, mert nem ért hozzá. Minden tájba simuló szakember tudja, hogy a székely rovásírással való foglalkozás az adott környezetben a szakmából való kikopást eredményezi. Úgy tűnik, mintha engedélyt csak azok kapnának a téma elővételére, akik hajlandók Zsirai Miklóst követve valótlanságokat állítani az írásunkról, miközben a kritika ellen – a nyílt tudomány által ajánlott érdemi párbeszéd helyett – jelzőosztogatással és cenzúrával védekeznek.
Az érem jelmontázsai
Az alábbiakban sorra bemutatom a fenti érem jeleit és jelcsoportjait, középen kezdve (3. ábra), majd a körirat tetőpontjától az óramutató járásának megfelelően haladva (4-8. ábra). Az érem hieroglifái mellett bemutatom a székely írás megfelelő jeleit is.
A 3. ábrán lévő (világ)oszlop a székely írás "sz" betűjének felel meg, ami a szár "növényi szár, úr" hieroglifából alakult ki talán 4-5 ezer évvel ezelőtt. A közepénél látható ferde vonal a székely írás "r" betűjének felel meg, ami a Ragyogó hieroglifával egyeztethető. Eredetileg a szár szó az Istennel azonos égig érő fára vonatkozott. (A hettita világoszlop neve tar vagy tár volt, ebből keletkezett a szár és a harri (hurri "harcos") is, azaz a szó elején bekövetkezett egy t-sz-h-elhalkulás hangváltozás). A szó időközben kettéhasadt és kialakult belőle egyrészt az úr szavunk, másrészt változatlanul fennmaradt a szár szó is. Az eredeti hangzása Rá szár (esetleg Rá tár) lehetett, amit mai magyarsággal Ragyogó Úr alakban adhatunk vissza. A mellette lévő Nap és Hold azt jelzi, hogy egy égi szereplőről, a Tejúttal azonos világfáról van szó. E körülmény (az égitestek szerepeltetése) azon ismertetőjelek közé tartozik, amelyekről a Tejúttal azonos világfát fel lehet ismerni.
További (világfát azonosító) érv a szár hieroglifa, amelynek grafikai formája a hettita világoszlopéval azonos, másrészt a szó jelentése is utal az Istennel azonosított égig érő fa szárára.
A világfát azonosító jellemzőket a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és a A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben soroltam fel.
A 4. ábrán lévő jelmontázs háromféle jelet tartalmaz. Alul a sar "sarok, úr", felette a ten "isten, élet", annak végeiben pedig a gömb alakú lyuk, Lyukó hieroglifák látszanak. Ezek segítségével a Lyukó sar ten (mai magyarsággal Lyukó Úristen) olvasatot kapjuk. Az Árpád kori ligatúrában két kör alakú Lyukó hieroglifa is szerepel. A régiek ugyanis – a mondanivaló megváltoztathatatlanságának, örökérvényűségének hangsúlyozása végett – törekedtek a szimmetrikus íráskép kialakítására.
Az 5. ábrán látható ligatúrából a fent lévő ív az égboltot ábrázolja és a székely írás "n" betűjével, a magyar hieroglif írás nagy szójelével azonos. Az volt csak kérdéses, hogy a két végénél lévő háromszög alakú "megvastagodás" jelentés nélküli díszítés-e csupán, vagy inkább másról lehet szó? Mivel a 7. ábrán látható nagy hieroglifa ilyen végződések nélkül szerepel, nyilvánvalóvá vált, hogy e "végződések" nem tartoznak a nagy jelhez. A nagy hieroglifa alatti három hegyábrázolás a magyar címer hármas halmának megfelelője, azaz ország jelentésű. Így az 5. ábrán látható jelmontázs olvasata: Nagy ország.
E kétszavas mondatrész szerepel a Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján lévő Ragyogó nagy ország mondatban is, a Ragyogó ország pedig az apahidai hun turulokon jelenik meg. Azaz e jelzős szerkezet és változatai a szavajárása lehetett a hun-avar-magyar ősvallási nyelvezetnek. E körülmények egyúttal a magyar címer hármas halmát is hun-avar eredetűnek mutatják, amint – az előkerült hun és avar leletek alapján – a kettős kereszt is az.
A 8. ábrán lévő antropomorf Ten hieroglifa karjainak görbülete azért tér el a nikolsburgi székely ábécé mellette lévő ten jelének vonalvezetésétől, mert az érem jele az antropomorf istent, a székely szójel meg az istennel azonos, az égbolt terhe alatt lehajló ágú világfát kívánta megjeleníteni.
Irodalom
I. J. Gelb: A study of Writing, Chicago, University of Chicago Press, 1952., 1963. (második kiadás).
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Manfred Bundschuh (2024) Irodalmi kivonat Simo Parpola: Az asszír életfa: A zsidó monoteizmus és a görög filozófia eredetének nyomon követése (academia.edu)
Takács Boglárka (2013): Simo Parpola egyedi nézetei, Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát? Nyelv és tudomány, július 4.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A világfa vita
Varga Géza: A világfa Árpád kori előfordulásai
Varga Géza: Zsirai Miklós bukása és a világfa vita
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Bíró András áltudományos cenzúrája a Kurultájon
Varga Géza: Tudományos álláspontok cenzúrája a világhálón
Varga Géza: Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
III István (1162-1172) korabelire teszi ez az oldal:
https://en.numista.com/catalogue/index.php?ca=621&no=*&p=1