Egy másik Amerika: Az orosz vagyon elkobzása veszélyes példát teremtene, ráadásul meghosszabbítaná az ukrajnai háborút
Vukics Ferenc cikkismertetője
Az The American Conservativ-ban jelent meg nemrégiben Doug Bandow: Orosz eszközök lefoglalása – a Rubel bölcs, de dollár bolond c. elemzése, ahol arról beszél, hogy az orosz vagyon elkobzása veszélyes példát teremtene, és ami még rosszabb, meghosszabbítaná az ukrajnai háborút.
Bandow arról ír, hogy hiába tűnik egyszerűnek szövetségesek által befagyasztott "oligarcha vagyon"-nak, a központi kormányzat mintegy 300 milliárd dollárnyi pénzügyi tartalékának elkobzása. Belgium azt javasolta, hogy a pénzeket "katonai felszerelések vásárlására, humanitárius segélyre és a háború sújtotta ország újjáépítésének segítésére lehetne felhasználni". Az amerikai Robert Zoellick azt javasolta, hogy "az orosz tartalékok egy részét tegyék félre a fejlődő országok megsegítésére, amelyeket bizonyíthatóan károsítottak a magasabb élelmiszer- és energiaárak."
Mások szerint bizonyos összeget ki lehetne különíteni az orosz megtorlást elszenvedett vállalatok követeléseire, a nemzetközi adósságválság megoldására, a kormányok Covid költségeinek megtérítésére, az egyetemes globális egészségügyi ellátás megteremtésére és egy emberes Mars- küldetés finanszírozására.
Doug Bandow szerint kétségtelen, hogy sok orosz "oligarcha" erkölcsileg kétes személyiség, akik manipulálták a rendszert és visszaéltek a befolyásukkal, de ez elsősorban az orosz nép, nem pedig a nyugati kormányok ügye. Az amerikai újságíró szerint a szövetséges társadalmak sem mentesek az igazságtalan, államilag teremtett kiváltságoktól. Az emberek vagyonának személyes hírnevük miatti elkobzása a jogállamiság és a tulajdonjogok megcsúfolása.
Tágabb értelemben véve, ha a politikusok számára engedélyeznék, hogy a politikailag népszerűtlen tulajdonosoktól különféle vagyontárgyakat és pénzeszközöket foglaljanak le, az minden vagyontárgyat és pénzeszközt veszélybe sodorna.
Az orosz vagyon elkobzása veszélyes példát teremtene, és ami még rosszabb, meghosszabbítaná az ukrajnai háborút.
Közeledik Oroszország ukrajnai inváziójának második évfordulója, és a Biden-kormányzat egyre inkább attól tart, hogy politikája kudarcot vall. Bár a nyilvánosság előtt Joe Biden elnök továbbra is bizakodó Ukrajna jövőjét illetően, a Pentagon állítólag új katonai terveket szorgalmaz, hogy Kijev védekezésbe vonuljon. "Meg nem nevezett tisztviselők" a kormányában egyre gyakrabban beszélnek a tárgyalásos rendezés szükségességéről. A további amerikai segítséget úgy indokolják, mint Kijev tárgyalási befolyásának növelését, nem pedig Moszkva erőinek legyőzését. Ukrajna tavalyi dicsőséges napjai, amikor visszafordította az orosz páncélos oszlopokat, már régen elmúltak.
A pénz is egyre szűkösebb. Az amerikai és európai politikai elit továbbra is támogatja a Zelenszkij-kormányt, de a nép ellenállása egyre nő, ezért más bevételi forrásokat keresnek – beleértve a több száz milliárd dollárnyi befagyasztott orosz vagyont is.
Olyan egyszerűnek tűnik. Ukrajna orosz megszállása után az Egyesült Államok és az európai nemzetek gazdasági szankciókat vezettek be Moszkva ellen – a kormány és a lakosság ellen. A szövetségesek befagyasztották a megcélzott személyek – többnyire a rezsim támogatóinak tekintett gazdag "oligarchák" – különféle vagyonát, és egy példátlan lépésként a központi kormányzat mintegy 300 milliárd dollárnyi pénzügyi tartalékát. Miért nem adják oda Kijevnek? Először az volt az elképzelés, hogy támogassák Ukrajna újjáépítését, miután Oroszországot legyőzték és megalázták. Most az a javaslat, hogy segítsék az előbbi megingó háborús erőfeszítéseit.
Az Atlanti-óceán mindkét oldalán egyre nagyobb a támogatottsága a széles körű elkobzásnak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a közelmúltbeli davosi találkozón erőltette az ötletet, hogy
még ebben az évben "határozott" döntés szülessen arról, hogy a nyugati bankokban befagyasztott vagyonokat "az orosz háború elleni védelemre és Ukrajna újjáépítésére" kell fordítani.
"Putyin mindenekelőtt a pénzt szereti" – mondta. "Minél több milliárdot veszít ő és oligarchái, barátai és cinkosai, annál valószínűbb, hogy megbánja, hogy elkezdte ezt a háborút".
Belgium rendelkezik a legnagyobb összegű befagyasztott orosz vagyonnal, és azt javasolta, hogy a pénzeket "katonai felszerelések vásárlására, humanitárius segélyre és a háború sújtotta ország újjáépítésének segítésére lehetne felhasználni". A leglelkesebb európai támogató talán az Egyesült Királyság.
Egyes nyugati tisztviselők nem akarnak leállni a Kijevnek nyújtott segélyekkel. A washingtoni nehézsúlyú Robert Zoellick azt javasolta, hogy "az orosz tartalékok egy részét tegyék félre a fejlődő országok megsegítésére, amelyeket bizonyíthatóan károsítottak a magasabb élelmiszer- és energiaárak.
Emellett bizonyos összeget ki lehetne különíteni az orosz megtorlást elszenvedett vállalatok követeléseire". Miért ne lehetne a pénzt a nemzetközi adósságválság megoldására, a kormányok Covid költségeinek megtérítésére, az egyetemes globális egészségügyi ellátás megteremtésére és egy emberes küldetés Marsra küldésére is felhasználni?
A Biden-kormányzat sokáig szkeptikus volt az orosz tulajdon elkobzásával kapcsolatban, de mostanában mégis arra törekedett, hogy jogszabályokkal támogassa a kezdeményezést. A New York Times arról számolt be, hogy a kormányzat "nyomást gyakorol Nagy-Britanniára, Franciaországra, Németországra, Olaszországra, Kanadára és Japánra, hogy február 24-ig, az invázió második évfordulójáig álljanak elő egy stratégiával". A davosi találkozón Penny Pritzker volt kereskedelmi miniszter, aki jelenleg Ukrajna gazdasági fellendítésének különmegbízottja, azt mondta, hogy az Egyesült Államok és a G7-ek kidolgozzák az eszközöket a lefoglalásokhoz. Ismét a Fortune-ban:
"Hívjuk össze az összes jogászt és az összes különböző kormányt és az összes felet, hogy tényleg jöjjenek össze, és rendezzék ezt" - mondta. 'Ez nehéz, bonyolult, nehéz, és dolgoznunk kell rajta."
Ahogy Ukrajna harctéri kilátásai lankadnak, valószínűleg nő a támogatottsága annak, hogy megragadják a kéznél lévő orosz vagyont.
Ennek ellenére ezt tenni rossz ötlet.
A nyugati vezetők gyakran beszélnek a "szabályokon alapuló nemzetközi rendről"; természetesen ők írják a szabályokat, de amikor kényelmetlen, figyelmen kívül hagyják őket. A külföldi nemzetek és állampolgárok vagyonának meggyőző indoklás nélküli elkobzása még inkább leleplezné képmutatásukat.
Az európai kritikusok rámutatnak, hogy "az USA és szövetségesei nem állnak háborúban Oroszországgal, és Oroszország nem tiltott eszközökkel halmozta fel vagyonát, hanem nagyrészt olaj és gáz eladásával, amelynek nagy része Nyugatra került".
Természetesen Vlagyimir Putyin orosz elnök tévesen eresztette el a háború kutyáit Ukrajnára. Ezért a kormányát felelősség terheli.
Mindazonáltal, ha a nemzeti kormányok felhatalmazást kaptak volna arra, hogy egyoldalúan elkobozzák a vagyont, mind az állami, mind a magántulajdont, amikor a kormányok illegális és erkölcstelen háborúkat vívtak, akkor az amerikaiakat Irak után lecsupaszították volna.
Washington sokáig élvezte a globális kettős mérce előnyeit Amerika katonai ereje és politikai befolyása miatt.
A nemzetközi erőviszonyok megváltozásával az USA a jövőben talán nem lesz immunis. Még az európaiak is belefáradtak abba, amit a prioritásaikat – például az éghajlatváltozást, a technológiai szabályozást és egyebeket – érintő obstrukciónak tekintenek. Ha más kormányok továbbra is óvatosak maradnak az amerikai kormány kihívásával kapcsolatban,
akkor nagyobb hajlandóságot mutathatnak arra, hogy lefoglalják az amerikaiak tulajdonát, mind a magánszemélyekét, mind a vállalatokét. A jövőbeni amerikai tisztviselők megbánhatják azt a precedenst, hogy a kormányok bárkitől bármit elkobozhatnak, amit akarnak, bárkitől, akitől akarnak, ellentételezés nélkül.
A szövetségesek érvei az orosz vagyon elkobzására gyengék.
Az amerikai és az európai kormányok ártatlan szemlélőként mutatkoznak be az ukrajnai ügyben. Azonban mind Moszkvát, mind Kijevet félrevezették, többszörösen megszegték a NATO bővítésének elmaradásáról szóló ígéreteiket,
miközben megígérték Ukrajna bevonását, de nem tettek eleget kötelezettségvállalásuknak. Oroszország feldühödött, Ukrajna pedig felbátorodott; mindkettőjüket elárulták. A megszálló és a megszállt egyaránt kártérítésre tart igényt Washingtontól és Brüsszeltől.
Bár a hangsúly a kormányzati tulajdon elvételén van, egyes politikai döntéshozók magánvagyont is lefoglalnának. Az Igazságügyi Minisztérium tavaly valóban elkobzott 5,4 millió dollárt Konsztantyin Malofejev orosz üzletembertől, és a pénzt az Ukrajna újjáépítését szolgáló külügyminisztériumi alapba utalta.
Kétségtelen, hogy sok ilyen "oligarcha" erkölcsileg kétes személyiség, akik manipulálták a rendszert és visszaéltek a befolyásukkal, hogy vagyonra tegyenek szert. Ez azonban az orosz nép, nem pedig a nyugati kormányok ügye.
A szövetséges társadalmak sem mentesek az igazságtalan, államilag teremtett kiváltságoktól, amelyeket a közgazdászok "rent-seeking"-nek neveznek.
Az emberek vagyonának személyes hírnevük miatti elkobzása a jogállamiság és a tulajdonjogok megcsúfolása.
Tágabb értelemben véve, ha a politikusok számára engedélyeznék, hogy a politikailag népszerűtlen tulajdonosoktól különféle vagyontárgyakat és pénzeszközöket foglaljanak le, az minden vagyontárgyat és pénzeszközt veszélybe sodorna. Ahogy Szergej Alekszandr Alekszasenko, egy orosz disszidens és volt központi banki tisztviselő megjegyezte:
"Nem hiszem, hogy van mód az orosz központi bank vagyonának elkobzására anélkül, hogy bíróság döntene az ügyben. Mert ha nincs jogalap az orosz vagyon elkobzására, és ha ez a kormányzat döntése alapján történik, az azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban nincs jogállamiság, és nincs magántulajdon védelme".
Az orosz készpénz ellopásának hívei különböző elméleteket vetettek fel, például a vagyonelkobzást az agresszió egyedi ellenintézkedéseként kezelik. Mindazonáltal "az orosz állami vagyon elkobzásának indoklásaként a megtorlással kapcsolatos érvelésnek három problémája van: Hiányzik belőle a kényszerítő hatás, rossz felek hivatkoznak rá, és aláássa azt a szabályokon alapuló rendet, amelyet a nyugati kormányok állítólag védenek". A szerző, Simon Hinrichsen szerint a körülmények egyedülállóak. Ha azonban a Nyugat egyszer ilyen kivételt szab, akkor nincs logikus határ. Elképzelhető, hogy valaki más pénzét veszik el kártérítésként az emberi jogok megsértéséért, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokért vagy az éghajlat rossz kezeléséért, amelyek mind "egyedinek" nevezhetők.
Az alapvető jogi elvek figyelmen kívül hagyása néhány milliárd dollárnyi zsákmányért a híres Sir Thomas More-idézetet juttatja eszembe az Egy ember minden évszakra című könyvből:
„És amikor az utolsó törvény is megszűnt, és az ördög ellened fordult, hová bújnál, Roper, ha a törvények mind laposak lennének? Ez az ország sűrűn van telepítve törvényekkel, parttól partig, Emberek törvényei, nem Istenéi! És ha levágnád őket, és te vagy az ember, aki ezt megtehetné, tényleg azt hiszed, hogy meg tudnál állni a szélben, ami akkor fújna? Igen, én a saját biztonságom érdekében az ördögnek adnám a törvényt!”
Washington pénzügyi fegyverek használata már most is arra késztetett számos külföldi kormányt, köztük Európában is, hogy olyan eszközöket keressenek, amelyekkel elszigetelhetik gazdaságukat az amerikai szankcióktól.
Igaz, az alternatívák korlátozottak, és a kormányok megtartják a dollár alapú befektetéseket. Az orosz eszközök szövetségesek általi lefoglalása azonban valószínűleg összpontosítaná a Washingtonnal és Brüsszellel szemben álló kormányok figyelmét, és felgyorsítaná más pénzügyi elszámolás keresését. Ilyen körülmények között egyetlen ország sem érezhetné magát biztonságban.
Moszkva pénzének elvétele önkényes lenne. Végül is Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek több százezer ember haláláért felelős Jemenben. Miért ne vennék el a királyi családok pénzét, amelyet gyakorlatilag a lakosságuktól loptak el?
Izraelt a Nemzetközi Bíróság elé citálták a gázai civilek meggondolatlan gyilkolása miatt, miközben a retorika az etnikai vagy vallási tisztogatásról szólt. Nem kellene lefoglalni a tengerentúli izraeli vagyont?
Aztán ott van Kína. Gondoljunk csak az emberi jogok sokrétű megsértésére és a Tajvannal szembeni katonai fenyegetéseire. Ezek nem számítanak?
Miért csak az orosz vagyonok lefoglalását tűzzük ki célul?
A gyakorlatban Moszkva kétségtelenül amerikai és európai vagyonok lefoglalásával torolná meg. 2022 végén a nyugati befektetések értéke Oroszországban 288 milliárd dollár volt. Moszkva valószínűleg elkobozná őket. A legnagyobb teher a magánvállalkozásokat érné, amelyek kevés védelmet tudnának nyújtani. Bár Oroszország rosszabbul járna a nyugati cégek kivonulásával, sok orosz számára az olcsó külföldi vagyon jelentős szerencsét jelentene. Sőt, a Putyin-kormány a külföldi cégek kiűzését akár előnyként is értékelheti, mivel csökkenti a felforgató külföldi befolyást és jutalmazza a kormányhűeket.
Ami Washingtont illeti, a más nemzetek eszközeinek elrablására tett nagy feltűnést keltő kísérlete megerősítené a szankciók hatását, ami arra ösztönöz más nemzeteket, hogy csökkentsék az amerikai pénzügyi eszközöktől és intézményektől való függőségüket. Egy 300 milliárd dolláros pénzrablás szinte biztosan felgyorsítaná ezt a folyamatot.
Comments