FIÓKMESE (Csak az olvassa, aki... Deli Mihály új naplójából)

  FIÓKMESE

A hangárban kigyúl a hajnali fény

Belép a Nagy Varázsló

Süvegét megbillenti, köpenyét megoldja, pálcáját emeli

Megáll a szekrény előtt

Száz és ezer fiókja ébredezik, mocorog, dörömböl

A játékok fiókot kihúzza, kiborítja

A remény feliratosat köré szórja

Rájuk önti a rend fiókját

Megsózza a mese tartalmával

és az egész zsizsegő kupacot a szabad akarat fiók porával meghinti

A sokféleség fiók pihéit rászitálja

Pálcájával megkeveri

Köpenyét ráteríti

Időnként megemeli, megszemléli

A csend, a gyalázat, a mosoly rózsavizével megköpködi

Midőn egybeforr, megérik, megkövül: megtisztogatja

Belemorzsolja az emlékek címkéjű fiókba

(az mélységesen mély, mint az álmok, feneke nincs)

A másnap, mint az előző

Így megy / s örökkévalónak tűnik

A Varázsló és a hangár is, egy még nagyobb

egy felfoghatatlan, végtelen fiókban

Fogója, felirata nincs

Szellemek nyaldossák száraz lángokkal

Kihúzzák, belenéznek, betolják

Minden nap ugyanúgy, rejtélyes kitartással

Senki sem tudja, hogy miért

Deli Mihály ismét elképesztően tartalmas, elegáns új könyve szintén magánkiadásban, magánforgalomra született, ezt se keresse, nem kapható! (a Szerk.)