Gabbard segíthet megváltoztatni az amerikai külpolitikát (John Kiriakou jegyzete)

JOHN KIRIAKOU: Gabbard Could Help Change US Foreign Policy, November 15, 2024, John Kiriakou ‒ A Consortium News különkiadása

Schiller Mária küldeménye

Szükségünk van valakire a poszton, aki hajlandó megfékezni a neokon hírszerzési és külpolitikai intézményeket, amikor azok arra ösztönzik az elnököt, hogy hamis vagy hiányos hírszerzési adatok alapján megduplázza a katonai akciókat.

Donald Trump leendő elnök a héten felkavarta a hírszerző közösséget azzal, hogy a korábbi hawaii demokrata képviselőt, Tulsi Gabbardot választotta a nemzeti hírszerzés (DNI) igazgatójának, valamint a korábbi DNI és texasi republikánus képviselőt, John Ratcliffe-et a CIA igazgatójának.

Ratcliff, aki heves pártoskodó, mindazonáltal a kettő közül a hagyományosabb választás. Gabbard egész életét demokrataként töltötte, többek között nyolc évet a képviselőházban, mielőtt 2020-ban elindult volna az elnökválasztáson, majd visszalépett, „függetlenre” változtatta a hovatartozását, majd republikánusra változtatta azt, és Trumpot támogatta.

Ő a vitatottabb választás, nem feltétlenül a politikája miatt, hanem azért, mert sokkal inkább elszigetelődőbb, mint a legtöbb demokrata, és támogatja az ukrajnai háború azonnali befejezését, valamint az Észak-Koreával, Kínával és Szíriával való elköteleződést.

A The Washington Post szerint mind Ratcliffe-et, mind Gabbardot valószínűleg megerősíti az amerikai szenátus. Egyikük sem olyan ellentmondásos, mint például a főügyészjelölt Matt Gaetz vagy a védelmi miniszterjelölt Peter Hegseth, a hadsereg volt kapitánya, aki jelenleg a Fox News műsorvezetője, és akinek szó szerint nincs tapasztalata a saját háztartásánál nagyobb dolgok vezetésében.

Bár a demokraták valószínűleg ellenezni fogják Ratcliffe-et és Gabbardot is ‒ már csak azért is, mert mindketten MAGA (Make America Great Again) republikánusok, akik meg akarják szüntetni az Ukrajnának nyújtott amerikai pénzügyi és katonai támogatást ‒, a republikánusok jelenleg 53 szenátusi helyet ellenőriznek, ami több mint elég a megerősítéshez, és még van helyük néhányat elveszíteni.

Nyilvánosan a demokraták nem sokat beszélnek Ratcliffe-ről. Washingtonban többnyire ismert személyiség, mivel az első Trump-kormányzat végén néhány hónapig volt DNI. Korábban tagja volt a képviselőház fegyveres szolgálatok bizottságának, és tagja volt Trump vádemeléssel foglalkozó védelmi csapatának is.

Ratcliffe-et eredetileg 2019-ben elutasították, mivel alkalmatlan volt a DNI-állás betöltésére. Visszalépett, de Trump egy évvel később átnevezte, és végül az élesen megosztott szenátus jóváhagyta. Hivatali ideje rövid volt, és sem ellentmondásos, sem újító jellegű dolgot nem tett a poszton töltött néhány hónapja alatt.

Gabbard jelölése sokkal több haragot váltott ki, különösen a demokraták részéről. Abigail Spanberger képviselő (D-VA), a CIA volt tisztje azt mondta, hogy „megdöbbentette” Gabbard jelölése, és hozzátette:

„Nemcsak, hogy rosszul felkészült és képzetlen, de összeesküvés-elméletekkel kereskedik, és olyan diktátorokkal barátkozik, mint Bashar al-Assad és Vlagyimir Putyin”.

Jared Moskowitz képviselő (D-FL) „hihetetlenül meggondolatlannak” nevezte Gabbard jelölését, és hozzátette:

„Egy olyan személyt, akinek ismert szimpátiája van külföldi ellenfelekkel (a pozícióba) helyezni, nem Amerika érdekeit helyezi előtérbe - ez a biztonságunkat veszélyezteti”.

Seth Magaziner képviselő (D-RI) pedig azt mondta:

„Tulsi Gabbard mély kapcsolatai nemzetünk legveszélyesebb ellenfeleivel, köztük a szíriai Bassár al-Aszaddal és az orosz Vlagyimir Putyinnal, nemzetünk legszorosabban őrzött titkainak megbízhatatlan őrzőjévé teszik őt”.

Mindez az én szerény véleményem szerint abszurd.

A demokraták azért nem kedvelik Gabbardot, mert soha nem vette be a párt Oroszország-ellenes hisztériáját, mert soha nem támogatta, hogy az Egyesült Államokat és a NATO-t Ukrajnában az Oroszországgal való háború szélére sodorják, és mert kétségbe vonta a Demokrata Párt állítását, miszerint Bassár el-Aszad szíriai elnök elgázosította saját népét, amit az ENSZ informátorai cáfoltak.

Pontosan erre van szükségünk egy egészséges demokráciában ‒ valakire, aki olyan hatalmi pozícióban van, aki a tények alapján hoz döntéseket, nem pedig a politikai célszerűség alapján. Olyan személyre van szükségünk, aki hajlandó megfékezni a neokonzervatív/neoliberális hírszerzési és külpolitikai intézményeket, amikor azok arra ösztönzik az elnököt, hogy hamis vagy hiányos hírszerzési adatok alapján kétszeres katonai akciót hajtson végre.

Gabbardnak egy érdemi kihívással kell szembenéznie, amikor végül DNI lesz. Ez a kihívás a külügyminiszter-jelölt Marco Rubióval, a jelenleg floridai republikánus szenátorral való kapcsolattartás lesz. Rubio régóta a mainstream neokonzervatívok sólyma, különösen Kínával kapcsolatban, bár az elmúlt nyolc évben sikeresen meghajolt Trump előtt.

Rubio és Gabbard nézetei némileg ütköznek, de Gabbard ugyanolyan tapasztalt bürokratikus harcos, mint Rubio. A kérdés tehát az lesz, hogy ki tudja sikeresebben megszerezni Trump fülét.

A lényeg szerintem az, hogy úgy tűnik, Trump komolyan gondolja, hogy meg akarja változtatni az ország kül- és hírszerzési politikáját. Úgy tűnik, komolyan gondolja a hírszerző közösség felrázását. Úgy tűnik, komolyan gondolja, hogy véget akar vetni azoknak a külföldi konfliktusoknak, amelyekben az USA részt vesz.

Ezek mind jó dolgok azok számára, akik támogatják a háborúpárti status quo, azaz a katonai-ipari komplexum megváltoztatását. Donald Trumppal természetesen ezer más kérdésben sem érthetünk egyet. De Tulsi Gabbarddal kapcsolatban igaza volt.

John Kiriakou a CIA volt terrorizmusellenes tisztje és a szenátus külügyi bizottságának korábbi vezető nyomozója. John lett a hatodik informátor, akit az Obama-kormányzat a kémkedési törvény - a kémek megbüntetésére szolgáló törvény - alapján vád alá helyezett. 23 hónapot ült börtönben, mert megpróbált szembeszállni a Bush-kormányzat kínzási programjával.